Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (H. Barta Lajos, Györke Zoltán, Megyesi Gusztáv írásai)

Pályadíjasok

Valaha az irodaiam és a zsurnalisztika közel állt egymáshoz. A legjobb újságírók egyben kiváló tárca- és novellaszerzők is voltak.

Ez az összhang az elmúlt évtizedek során — különböző okok, elsősorban a napilapokra jellemző feszített munkatempó miatt — megszakadt. A Magyar Újságírók Szövetsége azért hirdetett nagyszabású pályázatot, hogy igazolja: napjaink toliforgatói is avatott művelői a szépprózának, illetve a költészetnek.

Folyóiratunk szerkesztősége ezekkel az elképzelésekkel egyetértve vállalkozott arra, hogy a legszínvonalasabb munkákat az elkövetkező számokban közli, hasonló jellegű szorgoskodásra késztetve a tehetséges pályatársakat, akik voltaképpen mindenütt fellelhetők, ha nem is nagy számban.

H. BARTA LAJOS

Sakk

Az artista felugrott a csillárra, három fordszaltót csinált, aztán spárgába Iszuhant. Amikor felállt, azt mondta: — Formában vagyok. — Óriási formában vagy — mondta a felesége és megcsókolta és hozzásimult. Imádta a férjét.

Az artista felöltözött, kalapot vett, és elindult a felvételi irodába.

Amikor bement a nagykapun, levette a kalapját, amikor bement a kis ajtón, köszöntés meghajolt: — Kérem szépen... az igazgató... úgy tudom, a következő produkció... A titkárnő, aki valamikor lovarnő volt, egy párnázott ajtóra mutatott. — Bent! — mondta, aztán felugrott az aktatömegre, ami olyan magas volt, mint egy ló.

Az artista megkopogtatta a párnázott ajtót, de a párna nem kopogott. Illetlen dolognak tartotta, hogy az ajtón kopogás nélkül lépjen be, kiment az utcára, és beugrott az ablakon.

Amikor talpra esett és mosolygott, látta, hogy az igazgató egy nagy asztalnál egy kis, karikalábú emberrel sakkozik. — Jó napot! — mondta halkan az artista, és meghajolt, és meghajolva maradt.

Az igazgató nem látta, nem hallotta az artistát, csak a bástyája mögött sakkozott. Az artista csendben kiegyenesedett és leült a sarokba. Másfél óra múlva felugrott az igazgató, röhögve összedöntötte a sakkfigurákat, örömében a görbelábú mellét bokszolta és kiabált: — Elvesztette, barátocskám.., hahá!... elvesztette, barátocskám, hoz egy üveg konyakot!

6