Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (H. Barta Lajos, Györke Zoltán, Megyesi Gusztáv írásai)
A görbelábú ember elment, hozott egy üveg konyakot. Amikor ittak, és az igazgató a sarokba, a szemétkosárba akarta dobni az üres üveget, meglátta, hogy a szemétkosáron az artista ül. — Maga mit akar itt?! — kiabált. Az artista felállt, meghajolt, úgy maradt, és azt mondta: — Kérem szépen, én szeretnék... a következő produkció... Az igazgató felugrott egy falóra: — Mit tud? Az artista mosolygott, felegyenesedett, ledobta felső ruháját, felugrott a csillárra, három fordszaltót csinált, aztán spárgába lezuhant. Az igazgató a falovon elhúzta a száját: — Magasabbra nem tud? Az artista összeszorította a száját, hogy ne sírjon, hóna alá csapta a ruháját és elment. Sietett haza, gyakorolni, hogy magasabbra tudjon ugrani. Amikor már a csilláron is túlugrott, egészen a plafonig, és lefelé négy fordszaltót csinált, azt mondta a feleségének: — Cseréljük el a lakást. Tudom, hogy anyagi áldozat, de nekem magasabb mennyezet kell. A felesége megértette a kérést, megcsókolta az artistát, hozzásimult és elcserélték a lakást. Az artista szorgalmasan gyakorolt, már az öt métert is megugrottá, amikor megint kéréssel fordult a feleségéhez: — Tudom, hogy anyagi áldozat, de nézzük meg az új produkciót. Meg akarom nézni, mit tudnak a többiek. A felesége megint megértette a kérést, megcsókolta az artistát, hozzásimult, és megnézték az új produkciót. A karikalábú ember benne volt a produkcióban. Nem csinált semmit, csak bohócsapkában a görbe lábát mutogatta. A közönség azért röhögött. Az artista nem szólt semmit, csak elhúzta a száját, és aztán otthon még többet gyakorolt, hogy a következő felvételnél a legjobb legyen. Amikor elment a következő felvételre, a következő produkcióhoz, az igazgató megint sakkozott. De most egy háromméteres emberrel. Az artista most már tudta, mi a dolga, nem köszönt, nem hajolt meg, csak csendben leült a szemétkosárra, és várta, hogy a sakkpartinak vége legyen. Két óra múlva lett vége, az igazgató nyert, és a vesztes, a háromméteres ember hozott egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megint felült a falóra, és megadta a jelt, az artista elkezdte a produkciót. Felugrott a hatméteres szobában, beverte a fejét a plafonba, már öt fordszaltót csinált a levegőben, és kézállásban végezte. Az igazgató a falovon elhúzta a száját. — Magasabbra nem tud? Az artista beleharapott a szájába, egy csepp könny a szempilláján rezgeti. — De kérem szépen — mondta halkan, meghajolva —, bevertem a fejem a plafonba. — Jó, jó — mondta az igazgató a falovon —, de az lenne az igazi, ha átütné a plafont. Az artista felesége megint megértette a férjét, megint anyagi áldozatot hozott, és egy szobrásztól kibéreltek egy tíz méter magas műteremlakást. Az artista éjjel is gyakorolt, a csillár nyolc méter magasan volt, az öt szaltóból hat lett, és a végén kézállásból zuhant spárgába, és onnan ismét kézállásba. Amikor már hibátlanul kidolgozta a mutatványt, az artista felesége megint anyagi áldozatot hozott, elmentek, megnézték a második cirkuszi produkciót. 7
