Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre versei
• Vers -próza SIMONYI IMRE Hogy ne keríthessenek kézre Tíz éve már hogy rádtaláltam. — — Most földönfutó ösztönöm e hontalanná vált világban (gyermek, öledbe költözőn), Össze! Ősszel hogyha gyérül levele a fáknak és karámba térül útjuk a gulyáknak: leng a tájban széllyül árnyéka a nyárnak szemén bánat mélyül az elhagyott lánynak hónalján a tél ül már a fenyőágnak — szívem sosem békül sorján a világnak. 1943 5 nálad lel újból menedékre ... — Testedből formálj fedelet, hogy ne keríthessenek kézre a rosszándékú emberek! 1950 Emléked simogathatóan lágyítja feltört tenyerem — jó ízeid kóstolhatóan kovászosítják kenyerem. —
/
