Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Kiss Sándor: Az egész társadalomnak többet kell tennie az ifjúságért

A leegyszerűsítő, vagy az igaztalanul általánosító nézetek nem segítik elő egy hiteles kép kialakítását az ifjúságról, ezért a párt elutasít minden szélsőséges nézetet. Követelményeket támasztva, bizalommal, megértéssel és türelemmel tekint a fiatalokra. Megítélésénél abból indul ki, azt tekinti valóságos alapnak, hogy az ifjúság hogyan teljesíti kötelességét, miként él és gondolkodik, mit tesz a társadalomért.

A velük való foglalkozás állandóan megújuló feladatot jelent, újabb és újabb módszereket követel, s feltételezi azt, hogy az ifjúság ne csak alanya, hanem alkotó részese legyen önmaga formálásának. Lehetőséget kell adni arra, hogy „... az ifjúság tanulva, szervezkedve, tömörülve, harcolva nevelje önmagát”. >

Az ifjúság a társadalom szerves része — fogalmazódott már meg több alkalommal és több helyütt. Ebből fakadóan magatartásában, gondolatvilágában, erényeiben és hibáiban, társadalmi fejlődésünk, és az őt körülvevő valóság eredményei, gondjai ideologikus hatásai, nézetrendszere tükröződik életkori sajátosságainak megfelelően, tehát az a kor, amelyben él, amelyben tevékenykedik.

Sajátos rétege társadalmi struktúránknak. Nem tekinthető homogénnak, mert a fiatalok valamely társadalmi osztályhoz, réteghez, kisebb társadalmi vagy földrajzi csoportokhoz való tartozásuk alapján különböző életfeltételekkel, normarendszerekkel, jellemzőkkel rendelkeznek. Életvitelük, társadalmi, politikai aktivitásuk sokféle, az eltérések az egyes ifjúsági rétegeken belül is számottevőek. Ebből következik, hogy az ifjú nemzedéknek nincs önálló politikai nézetrendszere, nincs önálló ideológiája, a felnőtt társadalomtól átvett és az ifjúság prizmáján keresztül átszűrt, megismert és felerősített eszmékkel bír. A felnövekvő nemzedék minden társadalomban folytatja és továbbviszi az örökséget — ez történelmi küldetése —, de mindenkor megújítva, saját képére is formálva azt. Alapvető jellemzőit tehát az adott társadalmi viszonyok határozzák meg.

A ma ifjúsága — szembesítve e néhány elmarasztaló végleteket tükröző megjegyzéssel — semmivel sem rosszabb egyetlen megelőző kor ifjúságánál sem, de más mint az előző korosztályok voltak. A korábbi nemzedékektől az különbözteti meg, hogy a szocializmus, amelyben él, amelyet már így talált, amelyet ő már természetes közegként tekint, gyökeresen új viszonyokat, lehetőségeket, társadalmi mozgásteret biztosít számára. Nem osztom azt a nézetet, amely szerint az új generáció „beleszületett a szocializmusba” ezért számára a vele való azonosulás könnyebb és egyszerűbb. A szocialista társadalom nem csupán lehetőséget teremtett a felnövekvő nemzedéknek, hanem újabb, megoldásokat igénylő ellentmondások forrásává is vált. A mai fiatal más körülmények között, más kérdésekre keres választ, vagy korábbiakat másképpen fogalmazza meg. Megváltozott szűkebb vagy tágabb környezete, mások az alternatívák jövője szempontjából. Gondolkodását, érzésvilágát, cselekvését más tényezők határozzák meg, mint az előtte élő ifjú generációkét.

A mi korunk ifjú nemzedékének tagjai többségében szorosan kötődnek a szocializmushoz, személyes boldogulását összekapcsolják társadalmuk előrehaladásával. Gondjaik megoldását, érvényesülésüket, tehetségük kibontakozását ettől a társadalomtól várják. Ez abban is kifejezésre jut, hogy nagyobb hányaduk becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti állampolgári és hazafias kötelezettségét, céljaink valóra váltásáért munkálkodik, hogy létbiztonságban, elfogadható körülmények között él, büszke hazánk eredményeire, nemzetközi tekin44