Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Korompai János: Gárdonyiról - a jó tanítóról
beszélve arról a demográfiai hullámzásról, ami a következő években újabb igényeket vet fel. Mindezért lépésről lépésre átgondolt, olyan megbecsülési, anyagi és iskolai feltételeket kell teremtenünk, és az ott dolgozóknak úgy kell munkájukat végezni, hogy e pályának megérdemelt rangja legyen. Amiért a frissen végzetteknek kellemes legyen katedrára állni, és a már ott dolgozóknak igazán érdemes pályán maradni. Mindenki jól tudja, hogy az iskolaügy és a pedagógusgondok megoldásának nem lehet egyedüli hajtóereje csak a hivatástudat belső kényszerítő hatása. Ami tíz- és tízezrekben tényleg él, és máig is a pályán tartott. Amit az is bizonyít, hogy az évtizedes, nem könnyű körülmények ellenére ma is sokakat tesz boldoggá a tanári, tanítói hivatás varázsa, még akkor is, ha úgy érzik, hogy erről a belső elkötelezettségről nem illik beszélni. De attól tartok, ha az ismert és oly sokszor elmondott gondjainkon változtatni mielőbb nem tudunk, úgy lassan sem idejük, sem erejük nem lesz arra, hogy észrevegyék: hivatásukban tényleg boldogok! Gárdonyi Gézát képzeletünk legtöbbször tanítóként vetíti elénk. Így látták azok is, akik szobrot készítettek róla a budapesti utca, az egri tér, a színház előcsarnoka vagy az egykori lakóházat körülvevő kert számára. Fényképekről is gyakran tekint ránk a békésen pipázó, szelíd humort sugárzó szemű iskolamester. Halála után is a tanítók tanítója maradt, és a róla elnevezett országos társaság a magyar tanítók népszerű kulturális szervezete lett. Gárdonyi életét tényleg átszőtte a tanulás, a tanítás, az emberformálás vágya és gyakorlata. E tekintetben első példaképe talán sályi tanítója, Maly áta Ignác volt, aki 1871 májusában bizonyítványt állított ki a nyolcéves Ziegler Gézáról, megállapítván, hogy nevezett „ ... röviden oktattatott. Tan- tárgyakbani tanúsított előmenetele jeles, valamint erkölcsi magaviseleté szelíd és csendes”. A sors úgy hozta, hogy írónk első szolgálati bizonyítványát is éppen tanítói tevékenységéért kapta. Omelka Nándor budapesti hentesmester 1877. június 26-án pecsétes iratban igazolja, hogy „Ziegler Géza nálam, mint házitanító a gyermekeimnél foglalkozott, és magát példás magaviseleté és szorgalmas oktatása által kitüntette”. A tanítói pályára atyja halála kényszerítette. Az egri tanítóképzőben eltöltött három év után négy dunántúli község, Karád, Devecser, Sárvár és Dab- rony adta neki az élmények garmadáját. Ezek kerültek Az én falum gyöngyfüzérébe, hogy elénk tárják a lámpásként élő mester nevelési tapasztalatait és elveit. Milyen szép például a tanévkezdés leírása. Közhírré tették a faluban, hogy krumpliszedés után senki se tartsa otthon gyerekét, hanem küldje az iskolába. A tanító az ablaknál pipázgatva lesi, várja a tanítványokat. Mindenfelől szállingóznak a nagytarisznyás fiúk és a piroskendős lányok. Egyiket- másikat már a lépéséről megismeri. — Ez a sánta Gál-gyerek, amaz Tabi Jóska. Most jön Istenes Imre, utána a villogó szemű rajkó, Sárközi Laci, majd sorban a többi, Szabóék, Baloghék, Pöhölyék, Borzáék, Kadariék, Soósék, Szűcs László 43 Gárdonyiról — a jó tanítóról
