Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Pécsi István: Négyszemközt Tolnay Klárival
jobbá edző katarzisnak. Kollégáim egy része többször panaszkodott amiatt, hogy a diákközönség nem értékeli produkcióját. Kár, hogy egyikőjük sem döbbent rá: tehetetlenségükről állítottak ki hiteles bizonyítványt. Gábor Miklóssal beszélgettünk erről, s elmesélte, hogy Hamletként a tanulók pisszegő, zajongó hada előtt lépett pódiumra. Önmagát próbára téve döntött: „Ha érek valamit, akkor pillanatok alatt tanyát ver a csend”. Így is történt. Csak a rossz „tanárok” vélekednek és nyilatkoznak másképp. 6 Titkokat nem pásztázunk, nyíltsága révén mégis azokra derül fény. Komor színt vázol, ekként utal magánéleti kudarcaira: — Minden óhaj nem teljesülhet. A munka örömeiért adóztam ezekkel a fiaskókkal... Mindjárt vált, s a tapasztalatok derűjével értékeli a rendezőcentrikus törekvéseket. — Az ifjúság természetéből fakadóan forrongó, mindent megkérdőjelező. A csakazértis mást akarásnak akkor van értelme, ha a folytonos, a minden áron való újítás mögött valódi tartalom, még kimondhatatlan gondolati töltés rejlik, s nem feltűnési vágyból fakadó önmutogatás. Az utóbbi körhöz tartozók magvas értékeket kérdőjeleznek meg, s helyettük a tupírozott Semmit nyújtják. Sovány vigasz, ráadásul belőlük verbuválódnak a holnapok minden igaz szándékú kezdeményezésétől riadozó nyárspolgárai, konok tekintély védelmezői. A hamisítatlan bölcsesség elutasítja a görögtüzet, csak ráérzést, azonosulást kíván- A jelen és a jövő a tegnapokból is építkezik. Becsüljük azt, amit kaptunk, hogy elmondhassuk az utánunk sorakozóknak: nekik is sáfárkodtunk tálentumainkkal. 7 Szívesen jönne Egerbe. Nem fellépni, nem tapsvihart elkönyvelni, hanem a lélek avatott idomáraként azonos hullámhosszra hangolni beszélgetőpartnereit, arra okítva őket, hogy az intrika, a kisstílűség, a nekem több van, mint neked vezérelve hosszú távon zsákutcába torkollik, arra biztatva valamennyiüket, hogy az önzetlen emberség gyakorlója számára kamatozik elsősorban. Szívet melengető megnyugvásban, belső békében, semmi mással nem pótolható harmóniában. Várjuk . .. Pécsi István 66
