Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Turgenyev-recepció Kelet-Közép-Európában

egyéni, s költői megindulással szemléli, s túl ezen: ahogyan a reálissal az esz­ményt, s az ábrándokat összekapcsolja, szembesíti.” Turgenyev „regényei bejárták az egész világot” — írta Krúdy 1897-ben, s nem is alaptalanul, hisz akkor már Európa-szerte eszményekké váltak „az öreg orosz” (Krúdy Gyula szavai) teremtette hősök, Bazarov éppúgy, mint Rugyin, de még inkább Gemma a Tavaszi hullámok hősnője, s a Nemesi fészek szomorú sorsú Lizája és Lavreckij. A Turgenyev-recepció a századfordulóig Európa csaknem valamennyi országban tetőzött; Kelet-Közép-Európában különösképp. Ma már a szakirodalma is könyvtárnyi terjedelmű e kelet-közép-európai re­cepciós folyamatnak; csak az utóbbi évtizedben több tucatnyi dolgozat látott napvilágot. A horvát Josip Badalic könyvnyi terjedelmű fejezetet szánt a hor- vát és az orosz irodalom kapcsolatait tárgyaló könyvében a kérdésnek, Alek- sandar Flaker több mint fél tucat tanulmányában elemezte Turgenyev horvát fogadtatásának történetét, Stefan Barbaric terjedelmes monográfiában dolgozta fel a szlovén Turgenyev-recepció históriáját, az orosz mester szerbiai fogadta­tásáról Dusanka Perovic írt értékes tanulmányt. A szlovák Turgenyev-kultusz történetét Andrej Cervenák, nyitrai főiskolai tanár írta meg élvezetes stílusú Vajansky a Turgenyev (Vajansky és Turgenyev) c. könyvében, s összegező igénnyel vázolta fel Turgenyev magyarországi hatásának-népszerűségének his­tóriáját Diószegi András. Valamennyien azt bizonyították: az orosz mester stílus- és emberábrázoló művészete inspirativ módon, alkotóan hatott Kelet- Közép-Európa több nagy írójának munkásságára. Dolgozataik eredményeiből tudjuk, hogy a horvát irodalomban is megjelentek a turgenyevi hősökkel ro­kon regényfigurák; hogy a szerb Laza Lazarevic Werther címmel Turgenyev Faust című elbeszélésének szerb párhuzamát teremtette meg; hogy a szlovén prózában a tájélményből fakadó líraiság éppúgy turgenyevi előzményeken alapul, mint a „szerelem tragikumának motívuma”; s hogy a szlovák Vajansky prózájának létrejöttében is meghatározó szerep jutott „az öreg orosz” regé­nyeiben és elbeszéléseiben feltáruló világnak. Diószegi András Turgenyev ma­gyar befogadásának történetét vizsgálva pedig nemcsak egy Petelei-kisregény, A fülemüle turgenyevi színeinek konkrét összefüggéseire hozott példákat, ha­nem meggyőzően bizonyította azt is; hogyan kísérelte meg a múlt század több magyar írója (Gozsdu Elek, Iványi Ödön, Justh Zsigmond) a „magyar Bazaro- vokat” megrajzolni. Dolgozatának fő fejezetében a XX. századi magyar próza mesterének, Krúdy Gyulának műveit elemezte a Turgenyev-inspirációk szem­pontjából. Egyik fontos megállapítása volt, — mint már fentebb jeleztük —, hogy „Krúdy lírája a realitás elemeiből épül, s Turgenyev épp abban minta számára, ahogy a mindennapiságot, a közönséges valóságot valami nagyon egyéni, s költői megindulással szemléli, s túl ezen: ahogyan a realitással az eszményt, s az ábrándokat összekapcsolja, szembesíti.” És legalább ennyire fontos felismerése volt az is, hogy Krúdy prózáját „ ... átitatja valami, a meg­jelenési formájában is a turgenyevi hagyományhoz kapcsolódó líraiság. A hát­tér, a természeti keret, amelyet Krúdy ezekhez a novellákhoz odafest: a Tur­genyev közép-oroszországi tájaihoz motívumaiban és hangulatában sok min­denben hasonló, melankolikus nyírségi táj.” A szlovák Svetozár Húrban Vajansky Turgenyev-élménye legalább ennyire jellemző és érdekes. Andrej Cervenák már említett monográfiájának eredmé­nyei és Ivan Kusy megfigyelései egyaránt bizonyítják a Turgenyev-élményt ifjúkori olvasmányanyagként magába szívó Vajansky regényeiben és elbeszé­léseiben kamatoztatta a Turgenyev-prózából vett gazdag motívumanyagot. A stílus és a motívumok egyezése határozottan kimutatható Vajansky és Tur­genyev műveiben — figyelmeztet Ivan Kusy, majd arra hívja fel a figyelmet, 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom