Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ
ben fogjuk rögzíteni a vállalat és az alkotók együttműködését. Mátraházán hamarosan befejeződik annak az üdülőszállónak az építése, amely méreteiben az Avar-szállót is felülmúlja. A kivitelezők közbenjárására a szerkesztőbizottság javaslatára az egri művészek is dolgozhatnak a létesítmény „díszítésén”. Frigyik László termelési osztályvezető bábáskodik azon, hogy a megbízások a gyöngyösi kórház rekonstrukciós építésénél is megvalósuljanak. Ha minden jól megy, csak Gyöngyösön másfél millió forint értékű megbízásnak kell itt eleget tenni. Ehhez jön más helyekről ugyanennyi. — Miért fáradozik a sok művészi munkával kecsegtető ajánlat megvalósításán? — Hódmezővásárhelyről származom, három éve, hogy Egerbe kerültem — mondja Frigyik László. — Kevés magyar város van, amelynek olyan gazdag a művészeti múltja és olyan élénk jelen képzőművészete, mint Vásárhelynek. Építőmérnök vagyok, minden izgat, ami V. Zoltán: Próbálkozásaiban az a tiszteletreméltó, hogy figyelmes, épp ezért csak rövid versekkel lepi meg kevés szabadidővel rendelkező olvasóit. Igaza van: rohanó világunkban a varázslatos pillanatnyi hangulatok jelentik a pihentető, a megújító oázist. Ez a sajátos műfaj azonban bámulatos tömörítési érzéket, frappáns jelzőket, találó csattanókat, poénokat kíván. Önnél ezek csak csírájában lelhetők. Figyelje csak! „Melletted jó, melletted más." Kissé táncdalszöveg ízekkel „fűszerezve” indít, majd így folytatja: „Megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan.” E két szó bizony nem nyelvi lelemény. s muzsikája se a szférák zenéje. Végül ekként zár: „Hopp! — megfogtam” Ha naturálisán gondol valamire, nem csalódik. A műélvező viszont garantáltan! Mégse hagyja abba. Többszöri nekifutásra talán sikerülhet. Örömet okozhat, legalábbis szűkebb környezetének. Ez is valami... új feladatokra serkent. Olvastam a Szemlében azt a kerekasztal-beszélge- tést, amely az egri alkotók gondjait ecsetelte. Kapcsolatokat kerestem a beruházókkal, ha a művészek jónak látják, „szálljanak be” az üdülő falmunkájába. Lehetőség van itt a rézlemezdomborítás és üvegfal-kialakítás mellett kisplasztikák és faliképek készítésére is. Sürget a befejezési határidő, cselekedni kell. Tudjuk, hogy az építők kezdeményezése csak az első lépés, tudjuk, hogy további tervszerű együttműködésre van szükség, hogy a művészek érezzék: egyenrangú társai a fővárosiaknak. Meg kell tehát ragadni a lehetőséget. Mika István A november 11-i szerkesztői bizottsági ülés javaslata alapján az alábbi művészektől vásárolnak ötvenezer forint értékben képeket: Nagy Ernő, Kishonty Jenő és Herczeg István. (A szerkesztő) • Válaszd a szerkesztő K. Antal: Túl sokat markol, s meglehetősen keveset fog. Ugye, ismeri azt a bölcs latinoktól származó mondást, hogy vajúdnak a hegyek, s megszületik a kisegér. Legyen mértéktartóbb, mert adottságai ígéretesek. Akkor is, ha a tehetség kétségtelen jelei csak ritkán mutatkoznak költeményeiben. A lényeg az, hogy felvillannak. Mint például az alábbi részletben: „Ö, de a múlt katlanába zuhantak tűztollú pacsirták” Arra azért kérjük: ne fukarkodjék a határozott névelőkkel. Inkább a bombasztikus kifejezésekkel, a képzavarokhoz vezető nekibuzdulásokkal szűkmar- kuskodjék. „Vinnyogva emelkedtünk fel jéghegyek tüzes csúcsaira az út menti fény — palotában nyakig vizesen eszeveszetten Hóban Sárban Jégben Lángolt a hó, ahogy ízekre szakadtunk egymást zsigerelve” Ezt egy hivatástudattól vezérelt böllér is megirigyelhetné. Nem kedveli az írásjeleket. Megértjük. így legalább a helyesírási hibák ellen nem vét. 93
