Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - TÁJOLÓ
Ismeretlen verselgető: Irigylem Önt. Egy-egy levelében harminc-negyven zűrzavaros, gondolatilag szélütött művét postázza számunkra. Méghozzá meglehetősen sűrűn. Ö, ha nekünk ennyi üres óránk lenne ... ? Tájékoztatjuk: sem a régi bélyegeket, sem a hajdani postai lapokat nem gyűjtjük, így ezeket feleslegesen pazarolja ránk. Egy jellemző tanácsunk azért lenne. Elárulhatná nevét és címét is. Így küldeményeit nagyobb szimpátiával fogadnánk, mert tisztes karakter nélkül nincs belépő a líra birodalmába. Persze, Önnél nemcsak ennek hiánya az akadály ... • Tájol Olvasásra ajánljuk Julian Szemjonov: A tavasz megszépíti Berlint (Budapest, Zrínyi, 1985. — 430 p.) A méltán népszerű szerző folytatja a sikeres tévésorozatból is megismert könyvét. Érdemes volt továbbszőnie izgalmas fordulatokban bővelkedő, hiteles, történeti tényekben gazdag történetét, hiszen gyarapítja históriajellegű tájékozottságukat. Ráadásul — s ez nagyon lényeges — érdekfeszítő háttérinformációkat közöl. Emellett mestere — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — a toliforgatásnak. Hibátlan jellemfestő, ügyes cselekménybonyolító. így aztán mindannyian örülnénk annak, hogy ha a kötet tévés adaptációjával is találkoznánk. Mika Waltari: Szinuhe (Budapest, Európa, 1985. — 615 p.) A finn alkotó az ókori Kelet világának szakavatott tudora és rajongója. Ezúttal a fáraók birodalmába hív bennünket. A messzi múltat idézi egy hajdani orvos szemszögéből, akinek módja adódik arra, hogy beleavatkozzon a nagy- politikába. A korrajz meggyőző, az alakok zöme kötött, mégsem keltenek ellenérzést. Ennek elsősorban az az oka, hogy valamennyien a mának is szólnak. Sorsuk, vívódásuk a jelennek is üzen, s arra tanít, nevel valamennyiünket, hogy az élet legbonyolultabb helyzetében is őrizzük meg hamisítatlan emberségünket, mert gyengeségeinkért, karakterünk ingatagságáért, jellemtelen megalkuvásainkért mi fizetünk drága árat. W. Yysiak: Napóleon elrablása (Budapest, Zrínyi, 1985. — 340 p.) A zseniális korzikairól több könyvtárnyi irodalmat írtak össze. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen olyan egyéniség volt, akinek tündökletes személyisége mindig tartogat felfedezni valót. Ez a munka mégsem egy a sok közül, hiszen az akkori elhárítás rejtélyeibe avatja be a kíváncsiakat, s azt bizonyítja, hogy eleink sem szűkölködtek ötletességben, ravaszságban, cselvetési készségben. A mű azért is érdekes, mert iskolapéldája annak, hogy miként lehet népszerűsíteni, esszé — regény formájában milliókkal tudatni magvas gondolatokat. Aki hasznos, tartalmas, s egyben felüdítő kikapcsolódásra vágyik, ne mulassza el kézbe venni, s gondosan áttanulmányozni ezt a kiadványt, mert úgy szórakozik, hogy észre sem veszi: közben rangos ismeretek tárházára tesz szert. A hazai könyvkiadók is okulhatnak mindebből: nem járnának rosszul, ha ilyen hangvételű feladatokra adnának megbízást, ugyanis a nagyfokú érdeklődés garantálja a magas példányszámot, s a hiánytalan eladást.
