Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - OLVASÓINK FÓRUMA - Mika István: Egy vállalat a mecénás szerepkörében
Olvasóink fóruma Javasol a szerkesztő bizottság — Hárommillió forintos megbízás Egy vállalat a mecénás szerepkörében — A tudásszomj különös valami. Megsokszorozza az akaratot és az erőt. Nemegyszer hallani, „divat” lett nálunk tanulni. Őszintén szólva roppant szimpatikus divatnak tartom, hogy vállalatunk 300 dolgozója továbbképzi magát valamelyik oktatási formában. Ha a munkájuk és a megélhetéshez szükséges berendezési tárgyak mellett erre is költenek, erre is áldoznak a pénzükből és az idejükből, akkor a mi cégünk már elért valamit... — büszkélkedett Sulyok Ernő, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat szb-titkára. Beszélgetésünk apropói azok a biztató hírek, amelyek által az építők mostanában nemcsak a tevékenységük, hanem a kulturális érdeklődésük miatt is a közfigyelem középpontjába kerültek. Már önmagában az is úttörőjellegű vállalkozás, hogy a vállalat szocialista brigádjai közművelődési vetélkedőt szerveznek a megújhodott Hevesi Szemle számaiból. De még inkább az, hogy a vezetőség — a leendő kiállításokért „cserébe” — festményeket vásárol majd az egri művészektől. A vállalat azonban nem éri be ennyivel. Közreműködnek abban, hogy a megyénkben élő alkotóknak képességeiknek megfelelő megbízást adnak az objektumok művészi igényű kivitelezésénél. Ezek azok a példás kezdeményezések, amelyekről bővebben is érdeklődtünk az építőknél. — Önökhöz háromszáz példányban jut el a Hevesi Szemle. Gondolja, hogy a magvas írások, az irodalom és a művészetek világába kalauzoló cikkek többségét vetélkedőszerűen is befogadják az olvasók? — kérdeztem Bor sehe Károly- né gazdasági elszámoltatót, a rendezvény szervezőjét. — A folyóiratot nemcsak a vájtfülű- eknek szerkesztik! — válaszolta. — Az kétségtelen, hogy üzemi témákban jártasabbak vagyunk, mint a közművelődés megyei dolgaiban. Már csak ezért is szükségünk van a kitekintésre. Ehhez pedig jó iránytű a sajtóorgánum. Brigádjaink már javában készülnek a vetélkedőre, amelynek januárban lesz az első fordulója. Nekünk a Szemle adott impulzust ahhoz, hogy felidézzük azoknak a munkásságát, akiknek jövőre ünnepeljük a századik születésnapját. Amikor tehát többek között Kun Bélára, Latinka Sándorra, Münnich Ferencre vagy Tóth Árpádra és Tömörkény Istvánra emlékezünk, szűkebb pátriánk szellemi életéről is képet adunk. Közéleti témában egyebek mellett megkérdezzük: milyen központi gondolatköröket dolgozott fel a folyóirat az idén? Vagy: kiket ismernek a megyénkből elszármazott közéleti személyiségek, művészek és írók közül? Búvárkodni fogunk a versek és prózai írások között, elemezgetjük Eger műemlékeit, a színjátszás történetét és megyénk munkás- mozgalmi hagyományait is. A „Ki ismeri jobban a Hevesi Szemlét?” elnevezésű vetélkedőt első alkalommal a vállalati központ brigádjainak tartjuk. Érdeklődésük alapján a siker garantált! A Szemle szerkesztőbizottsága közreműködésével az állami építők nemrég azzal az ötlettel álltak elő a megyei tanács művelődési osztályán, hogy szeretnék kiállításokon is megismerni a megyénkben élő alkotóközösség munkáját. — Rendelkezünk tárlatra alkalmas környezettel — újságolja Sulyok Ernő, a szakszervezeti bizottság titkára. — Döntésünket főleg az a cél motiválja, hogy az egriek művészete ne önmagában, hanem tágabb környezetében jelenjék meg. Keveset tudunk a művésztelep alkotóiról, de azt igen: szeretik a városukat, tehetségesek. Talán nem idegen tőlük a munkásábrázolás sem. Ha ez így van, portrékat is készíthetnének. Gazdag festőiséggel ábrázolhatnák azt a szenvedéllyel végzett munkát, amelynek során dolgozóink formálják a települések arculatát. Ök is alkotók, építők a javából. Egyelőre 40—50 ezer forintot költünk festmények vásárlására. Ha céljaink találkoznak, szocialista szerződés92
