Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Zöld jelzést a távoktatásnak!
nőségét is, ezért mind a köz-, mind a felsőoktatás további fejlődése szempontjából hiszem, hogy megkülönböztetett jelentőségű. A bevezető sorokban az általános iskola megteremtésének nagy vívmányáról írtam. Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős eredményekkel erősítettük ezt az iskolahálózatot. Ugyanakkor azonban lehetetlen nem látnunk azt, hogy az általános iskolát még nem tudtuk mindenütt úgy teljessé tenni, ahogy alakításakor azt elgondoltuk. Tehát tanárokra, jó szakemberekre van szükség és nem is kevésre. S ebben a tanárképző főiskolák szerepe továbbra is alapvetően fontos. Akár egységes, akár differenciált tanárképzési formában, de az élet és az iskola igényéhez igazodó pedagógusokat kell adni a magyar oktatásügynek. S ebben érzem én — még beláthatatlanul hosszú ideig — főiskoláink elengedhetetlenül fontos szerepét. Ebben látom az egri tanárképző főiskola eljövendő évtizedeinek az eddigiekhez hasonló és nélkülözhetetlen tanárképzési feladatait. Szűcs László Zöld jelzést a távoktatásnak! A felnőttnevelés néhány problémája és a televízió Ma már történelmi tény, hogy a kezdeti években mennyire idegenkedett a televíziótól a hagyományokhoz ragaszkodók népes tábora. Egyes helyeken a népművelők az egzisztenciájukat is féltették. A színházak, a filmszínházak, a könyvtárak, a klubok, a sportintézmények látogatottsága éppúgy megcsappant, mint ahogyan — ha időlegesen is — módosult a társas érintkezés, a családok, a rokonok és az ismerősök kommunikálása. Tény, hogy mindmáig legnagyobb hatást kiváltó tömegkommunikációs eszközünk a televízió. Társa-e, vagy vetélytársa a népművelésnek? Így tették fel a kérdést számosán a nagyvilágban mindenütt, ahol csak megjelent és hihetetlenül gyorsan elterjedt. Hazánkban 1964-ben Salgótarjánban rendeztük az első olyan konferenciát, amely e témát volt hivatva megválaszolni. Itt fogalmaztuk meg azt a feladatot is, miszerint meg kell ismerkedni az eszközökkel, hogy minél több területen lehessen azt alkalmazni a lehető legnagyobb hatékonysággal. Felnőttnevelési, népművelési, pedagógiai programmá vált a tudatos tévénézővé nevelés. Alig vitatható, hogy a televízió előtt felnövő gyermek az iskolában is él- ményszerűbb ismeretszerzésre vágyik. Épp ezért a televízió szerepet kellett, hogy kapjon az iskolákban is. Az is tény, hogy a közművelődésnek is fontos tényezőjévé vált a részben kultúraterjesztő, részben motiváló, élményt nyújtó, az ismereteket alapozó, fejlesztő funkciója miatt. Alig van olyan televíziós műsor, amely ne kapcsolódna a permanens művelődés feladatának megoldásához. Ismeretes viszont olyan nézet, hogy passzivitásra késztet, hiszen „csak” befogadóvá válik a néző a képernyő előtt! E tétel cáfolata azonban ma már nem igényel különösebb felkészülést, kutatást, vizsgálatot. 53
