Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Zöld jelzést a távoktatásnak!
Valamennyi iskolai és iskolán kívüli felnőttoktatásról-nevelésről szóló irodalomban első helyen foglalkoznak a szerzők, mint problémaforrással, a túlzó értelmieskedéssel, a felnőttek személyiségével kapcsolatos presztízzsel, a munka utáni helyzetből adódó fáradtsággal, stb. Fontosnak tartjuk megállapítani, hogy az iskola egész életen át tartó kulturálódási, művelődést alapozó szerepe még csak a dokumentumokban szerepel igazán. Ténylegesen az iskolának kellene a legfontosabb közművelődési funkciót betölteni, megszerettetve a tanulást, megtanítva tanulni, megismertetve a tudás forrásaival, elsajátítva az alapismereteket ... Vállalkozhat-e ennél is többre az iskola? Tényként kell megállapítani, hogy csak a jól funkcionáló intézményes nevelésre, iskolára építhet a közművelődés! Az is igaz, hogy jelenünkben csökken az érdeklődés a felnőttoktatás iránt, hogy igen jelentős a lemorzsolódás a különböző tanfolyamokon, stb. Mindez azzal is magyarázható, hogy hiányzik a megfelelő motiváltság. Az értékkel, annak alakulásával, változásával is gondjaink vannak. A „szürke állományt” nemzeti kincseink közé soroljuk, de a tényleges értékéről nem mindig veszünk tudomást. Vajon megfelelő-e a társadalmi presztízse a több tudásnak akár az intézményen, akár a gyáron belül, kell-e szégyellnie magát annak, aki saját hibájából nem tanul, nem képezi magát? Sajnos, olykor csak jelszóként hat, hogy a tudás hatalom! Bizonyos, hogy lényegesen többet tehetne szemlélet- formálásban, az igazi értékek elismertetésében, a permanens művelődés általánossá tétele érdekében is a televízió, hiszen az általa közvetített ismeretekkel az ország csaknem egész lakossága gyarapodhat. Sokkal nagyobb propagandát fejthetne ki a munkásművelődés érdekében is. Bemutathatna pozitív példákat, amelyek eleve ösztönzőek lehetnének. Szerepeltethetne olyan igazgatókat, üzemvezetőket, termelést irányítókat, stb. a képernyőn, akik fontosnak tartják, támogatják dolgozóik képzését, éppen ezért igyekeznek a feltételeket optimálisan biztosítani. Valóban tehetne többet is a televízió a felnőttnevelés érdekében, de nem feledhető el az sem, amit eddig tett. Említést kíván többek közt, hogy műsorainak egy része eleve a motiválást szolgálja. Az élmény szerűség, a szemléletesség segíti a gazdaságosabb ismeretszerzést, a könnyebb befogadást, az ismeretek tartósítását és felidézhetőségét. Az az ember, aki hozzászokik ahhoz, hogy mindennapjainak jellemzőjévé lett a rendszeres kulturálódás, az ismeretekben való gazdagodás ..., keresi a művelődés egyéb alkalmait is, így a televízió számára ígéretes műsorait. Közvetetten is érezteti hatását a felnőttoktatásban a televízió. A pedagógiai, andragógiai folyamat irányítóira is hatnak a különböző műsorok. Belőlük ötleteket kaphatnak, módszereket sajátíthatnak el, amelyek eredményesebbé tehetik munkájukat. A különböző ismeretterjesztő műsorokban tapasztalható szemléltetéssel kapcsolatos megoldások, a különböző modellek, ábrák vagy akár eszközök egy-egy folyamat illusztrálására, stb. jól hasznosíthatók a felnőttek oktatásában is. A televízió szolgálhatná többek között a felnőttoktatással foglalkozók tapasztalatcseréjét. A kiemelkedő munkát végzők portréinak bemutatása épp olyan hasznos lenne, mint a különböző, jói bevált, sajátos módszerek ismertetése. A felnőtt személyiség és a presztízs szoros összefüggésben van egymással. A presztízsveszteségtől való félelem gátlásossá tehet, növeli a vizsga okozta természetes izgalmat és gyengítheti a teljesítményt. Ilyen szempontból nagyon szerencsésnek tűnik a távoktatás megvalósítása, amelynek folyamatában a televíziónak kiemelkedő szerepe lehetne. A hazai és a külföldi tapasztalatok bi54
