Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 5. szám - HAGYATÉK - Homa János: Malinovszkij-emlékház

az egész megye területét elfoglalja. Hevesre különösen áhítoztak. Gazdag és népes síkság középpontjában helyezkedett el, híres volt gabonaéléstáráról, kövér gulyáiról, s nem utolsósorban viszonylagos biztonságot nyújtó földváráról. Ezért támadták, pusztították amikor csak lehetőségük adódott rá.

Menekült, fogyott a lakosság. Erről tanúskodik az az összeírás is, amely a hatvani szandzsák vezetőinek megbízásából készült 1550-ben. Ekkor mindösz- sze 740-en élhettek a községben.

1567-ben ismét nehéz idők következtek: a hatvani bég Hevest Pély, Veze- kény és Hanyi falvakkal együtt leromboltatta. A várat 1596 őszén 111. Mohamed égettette fel, s ettől kezdve a törökök uralkodtak egészen 1685-ig, amikor végre elmenekülték a hódítók. Ám 1686-ban újra visszatértek, s kegyetlen bosszút álltak. Az épületek zömének csak a fala maradt meg. Futottak a sokat szenvedett emberek, otthont, menedéket keresve.

Vissza 1687. december 17. után jöttek, mert akkor már biztonságban érezhették magukat, hiszen Eger vára is véglegesen felszabadult.

Glöshtsberg császári ezredes — fegyverjog címén — megkapja a földvárat, ám az új tulajdonos csak limlomot talált itt, ezért széthányatta a régi gátakat, a Hanyi-tér átterelődött új medrébe, s a hősi múlt örökségét a mezővárossá fejlődött község vette át, ápolta, fejlesztette tovább.

Erről a hajdani erősségről, s a korábbi korok emlékeiről igen sokat tudott az a Hegedűs Béla, aki szakképzet- lenül, autodidaktaként is csodákra volt képes, aki az élet szinte minden javáról lemondott azért, hogy gyűjtse, megvásárolja, kutassa a letűnt idők relikviáit. Mások az érvényesülés, a pénz, a szerelem után futkostak, ő mindezzel nem törődött, ő valamennyi forintját arra áldozta, hogy a jövőre ritka értékű hagyatékot örökítsen, hogy a holnapok ifjúsága megbecsülje, óvja a messzi eleink ránk maradt kincseit. Ebből az anyagból futotta már egy kiállítóhely berendezésére, a zöm azonban rendezetlen, feldolgozatlan; kitelik belőle egy múzeumra való tárgy.

A szerény, az elismerésre vágyó ember 1981-ben eltávozott közülünk. Lényének legnemesebb része azonban velünk marad, s gyarapítja nemcsak a település, hanem a tágább közösség szellemi tárházát. Neve fénylő példa lesz, kivívta az őt illető, a megkésett méltatást is. Arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy a jövő a múlt nélkül csak torzóvá kor- csosodna. Nemcsak Hevesen, hanem mindenütt.

Malino vszkij -emlékház

Rogyion Jakovlevics Malinovszkij 1898- ban született Ogyesszában. Iskoláinak befejezése után egy földbirtokon mindenes volt, majd 1913-ban visszatért szülővárosába, kisegítő inasként dolgozott tovább. Az első világháború kitörésekor sorkatonai szolgálatra hívták be, 1916— 1919 között az orosz expedíciós hadtesttel Franciaországban tartózkodott. Hazatérése után Önkéntesként belépett a Vörös Hadseregbe, s a Keleti Front kötelékében harcolt a fehérgárdisták ellen. Hu- szonkétévesen elvégezte a parancsnoki iskolát, s egy zászlóalj élére került. Az SZKP tagjainak sorába 1926-ban lépett. A Frunze Akadémia befejezése után egy lovasezred, később egy lovashadtest törzsfőnöke lett. A spanyolországi polgárháború kitörésekor felajánlotta szolgálatait a köztársasági erőknek, és internacionalistaként harcolt 1938-ig. Onnan hazatér A történelmi eredmények színhelye

84;