Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - HAGYATÉK - Homa János: Malinovszkij-emlékház
Reprodukció a reprodukcióról ve a Frunze Akadémián tanított 1941 májusáig, amikor a 48. lövészhadtest parancsnokává nevezték ki. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának éveiben kibontakoztak magas szintű hadve- zéri képességei. Hamarosan hadsereg vezetésévé! bízták meg. A sztálingrádi csatában — a 2. gárdahadtest élén — jelentős szerepet játszott a bekerített német erők felmentésére irányuló kísérletek meghiúsításában. A Déli, később a Délnyugati, 1943 októberétől pedig a 3. Ukrán Front vezetőjeként küzdött katonáival a Donyec-medence és a jobbparti Ukrajna felszabadításáért. Később Magyarországról, Ausztriából és Csehszlovákiából is segített kiűzni a fasiszta csapatokat. A hadvezér, akit 1944. szeptemberében marsallá léptettek elő, az európai harcok befejezése után sem pihent meg, 1945 júliusában már a Bajkálon-túli Front élén állt, s augusztusban a man- dzsuriai hadműveletekben ő mérte a megsemmisítő hatást a japán Kvantung- hadseregre. A szovjet hadvezéri iskola egyik jellegzetes képviselője volt, aki a hadászati és hadműveleti helyzet sokoldalú mérlegelésével, a sablonoktól mentes, bátor elhatározásokkal, csapatainak gondos felkészítésével, a műveletek határozott, célratörő és ugyanakkor rugalmas irányításával tűnt ki. A második világháború befejezését követően előbb a Bajkálon-túli Amuri Katonai Körzet, később a Távol-keleti Fegyveres Erők, majd a Távol-keleti Katonai Körzet parancsnoki tisztét láttáéi. A honvédelmi miniszter első helyettesévé 1956-ban nevezték ki. Egy év múlva pedig honvédelmi miniszter lett, s e beosztásában dolgozott 1967. március 31-én bekövetkezett haláláig. Mindvégig magas párt- és állami tisztségeket töltött be. Több mint egy évtizeden keresztül a Központi Bizottság, jó néhány választási cikluson át pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja volt. Két alkalommal a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. EzenkíMalinovszkij marsall Hevesen 85
