Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - HAGYATÉK - Pécsi István: Fejezetek a hatvani Heves város krónikájából
A nevezetes templom Egy részlet a műemlékről küldte az egymással haragos Varout és Imrét. Egy másik bejegyzés — szintén ebből az évből származó — azt jelzi, hogy a hevesi „comes curialis” az aba- újvári ispán megbízásából bíráskodik, azaz helyettes minőségben ítélkezik. Négy év múltán megszűnik az alárendeltség, s tények sora igazolja az önállóságot. A földvárnak köszönhető, hogy a környéken bátran megtelepedtek az emberek, s létrehozhatták azt a várost, amely már a XIII. században is ismert volt. Természetesen átvette az erődítmény nevét. Ennek eredete még nem tisztázott, bár feltevésekben nincs hiány. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy tüzespróbákat tartottak, s az erre utaló hévvas alakult át Hevessé. Ez aligha elfogadható, mert hiányoznak a történeti bizonyítékok. Mások a besenyő eredet mellett kardoskodnak. Valószínűbb azonban, hogy egy magyar vezér nevét őrizte meg a hagyomány. Az ősök mindenesetre jó helyet választottak, hiszen itt vezetett át az a honfoglalás idején kialakult kereskedelmi útvonal, amely a Balkánról Nagyváradon, Debrecenen, a tiszaroffi átkelőn át, Hevesen, Gyöngyösön, Pász- tón keresztül Csehországba vezetett. A község mai központjában keresztezte ezt a Budapest—Jászberény—Heves—Miskolc—Kassa menetirány. Erre a lehetőségre alapoztak az ideköltözött kézművesek, joggal remélve a jövedelmező árucserét. A község gyors fejlődését, rangját jelzi az is, hogy V. István 1271-ben ország- gyűlést tartott itt. A városi titulussal csak 1467-ben találkozunk, amikor Or- szágh Mihály vezetésével Hevesen ülésezett Heves vármegye közgyűlése. Ekkor már kiváltságos vásártartási joggal is rendelkezik. A várispánság jelentősége fokozatosan csökkent, elsősorban a folyamatos területszűkülés, az állandó adományozások miatt, s egyre kevésbé tudott a királynak jövedelmet, a környéknek pedig védelmet biztosítani. Kormányzati és törvénykezési jogát a nemesség vette át, a szolgabírói intézmény formájában. A város fénykorát a XIV—XV. században élte. Ezt az egészséges fellendülést törte meg a török hódítás és uralom. 1544-ben elesik Hatvan vára, s az itt berendezkedő Mohamed pasa — Eger és Szarvaskő várát kivéve — öt év alatt 6* 83
