Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - HAGYATÉK - Pécsi István: Fejezetek a hatvani Heves város krónikájából
9 Hagyaték Pécsi István A földvárba az ispán költözött Fejezetek a hajdani Heves város krónikájából A letűnt évezredekről a régészet vall, megszólaltatva a sírvilágot, hitelesen idézve a múltat. Emlékeztetőül és okulásul egyaránt. Ma még tisztázatlan, hogy mikor alakult ki az első település a község területén, egy azonban tény: időszámításunk előtt ezer évvel — a korai vaskorban — már éltek itt emberek. Ezt bizonyította Szabó János Győző régész, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese, aki Hevesen, a Semmelweis utca 17. szám alatti telken tárt fel több szkíta kori sírhelyet, megtalálta a szórt hamvas, az urnás és ku- porított csontvázas temetkezés nyomait. Közel háromszáz évet töltöttek itt a dél-oroszországi szarmaták, akik fejlett gazdasági-társadalmi kultúrájukat örökül hagyták az őket követő hódítókra, az avarokra és a szlávokra. Az előbbieket idézi a frankok elleni védekezésül épített „Csörszárok”, mely Borsod megyéből Mezőtárkánynál lép szűkebb pátriánkba, s — többek között — Dormándon, Tarnabodon, Tamazsa- dányon áthaladva, a Szolnok megyei Arokszállást érintve Csánynál végződik. Az avar korszakról igen gazdag leletanyag tanúskodik. A községben, a vásártéri cédulaháznál lócsontok, befésült, hullámdíszes agyagcserepek kerültek elő. Nem hiányoznak a honfoglalás időszakának tárgyi emlékei sem. Mivel őseink fő foglalkozása a pásztorkodás, az állat- tenyésztés volt, ezért elsősorban nem a hegyes vidékeken, mocsaras tájakon telepedtek meg, hanem a síkságon. Tény, hogy a régészek a Budapest—Miskolc vasútvonaltól délre, a patakok és folyók mentén találták a legtöbb relikviát. Az államalapítás utáni időszakról már írásos dokumentumok is vallanak. Ezek utalnak arrra, hogy Heves és környéke királyi birtok, várispánság Castrum Újvár és Castrum Heves néven. Hozzá tartozott — a XIII. században — Halászi (Gyöngyöshalász), Bátor, Fogacs (Pusztafogacs, Tárnáméra mellett), Fegyvernek, Ács, Schmula (ma már ismeretlen helység neve), Ecséd, Pata (Gyöngyöspata), Pély, Tarnaörs, Szurdokbánya, Vezekény, (Hevesvezekény), Domoszló, Ágasvár, (Mátraszentimre mellett), Tiszabábolna, Tamabod. A trónviszályok fokozatosan megnyirbálták a királyi birtokokat. Érthető is, hiszen a szembenálló felek csak adományokkal szerezhettek újabb híveket. Ez persze csökkentette a várispánok jelentőségét. II. Andrástól az Aba nemzetségbeli Demeter Ferenc mester három helységet kapott: Pélyt, Szurdokbányát Patának egy negyedrészét. Domoszló 1262-ben lesz Kompolthy ispáné. V. István 1264- ben szintén neki adja Tarnaörsöt. Fia, Péter pedig a csehek elleni harcban szerzett érdemeiért lett Vámosgyörk ura. Gyögyöshalász 1267-ben kerül ki a hevesi vár kötelékéből. Hiteles adatok bizonyítják, hogy az ispánság központja a mai községtől — keleti irányban — 3—4 kilométerre eső földvár volt, amelyet még a szlávok építettek. Ez a vizesárokkal és mocsaras területtel körülvett erődítmény veszély esetén menedéket nyújtott a környék lakosságának is. Az ispán, a „comes” gondoskodott a katonák állandó harckészültségéről, ő bíráskodott és összegyűjtötte a királynak járó szolgáltatásokat. A vá- radi székeskáptalan első ránk maradt jegyzőkönyve az 1208 és 1235 közötti időszakból több mint harminc vármegyét és ispánságot, 600 községet, valamint 2500 ügyfelet, nádort, országbírót, poroszlót említ név szerint. Váradra küldték ugyanis a pörlekedőket perdöntő istenítéletre, tüzesvaspró- bára. Ha sebük három napon belül meggyógyult, akkor ártatlannak, ha nem úgy bűnösnek minősítették őket. 1215-ben Búd (Tarnabod) községből heustachius hevesi helyettes várispán pristaldussal (esküdttel) a káptalan elé 82
