Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 5. szám - VÉSŐ - PALETTA - A Hevesi Szemle Galériája: Bemutatjuk Herczeg Istvánt

közelebb visz-e Herczeg István tudatosan szerkesztett álomvilágához az a rajza, amelyen a bábjáték és közönsége fölött maszkokba öltözött légi emberek mutatják arctalanságukat, mellettük helikopter köröz és még látni is lehet a közelükben azt a seprűnyelet, a lobogó szoknyaaljat, ahogy a boszorkány vágtat ismeretlen célja felé?

Jámborabb fogalmazványok is előkerülnek ebből a sorozatból. Az emberi környezetet még csak nem is sejtető geometriai vonalak a kihalt tájat érzékeltetik; s mintha egy meredek szikla pereménél egy angyal hegedülne. Ugyan kinek, hiszen a tájban magány van, az emberi semmi, az idegenség, vagy — a pusztulás? És talán ez az angyal azért hegedül, mert hisz abban, hogy az élet és az ember mégis csak előbúvik valahonnan? Aztán egy újabb rajzon áll a három „szakadt” férfi; talányosak, mint a próféták, mint a jövendölések, vagy a jövő, amit riogatva szoktunk mesélni egymásnak.

Herczeg szimbolikája nagy távlatokat fog át és teremt újjá. Technikája és az a rend, ahogyan a síkokat váltogatja, egymás mellé illeszti, azt bizonyítja, hogy a benne levő bonyolult rendet ezekkel a kiragadott vagy egymás mellé rakott térelemekkel akarja megmutatni. Az egyik rajzán búcsúsok vonulnak jámbor céljuk felé, vezetékek kötik össze a várost a faluval, majd kopjafák látszanak, anya hozza ki élő vagy holt gyermekét egy kereszttel jelölt házból, majd felhők magasodnak, fölötte a hurkaszerű vonalakból ösz- szerótt Nap pedig majd egy háromszög s ott az angyal fogadja a gyermeket. A látomás túl van a valóságon, vagy inkább afölött lebeg. Amíg a grafikus azt ott fenn tartja. Nekünk, akiknek látnunk és értenünk kell ezeket.