Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Mérlegen az önálló Gárdonyi Géza Színház első fél éve
• Színház A közönség nem csalódott Mérlegen az önálló Gárdonyi Géza Színház első fél éve Kockázatos vállalkozás egy olyan színház első évadjáról — ráadásul még csonka is, nem is önálló társulattal — mérleget készíteni anélkül, hogy az óhatatlanul csapdaszerűen leselkedő tévedések esetleges következményeiért a felelősséget ne vállalnánk. Mégis készek vagyunk a hibalehetőségek tudatában is jegyzetkészítésre, mert a jószándékú és kapcsolatot teremteni kész kritika csak előreviheti közös ügyünket, egy létezni, dolgozni, alkotni és hatni akaró színház, szellemi műhely megteremtését. Essünk túl először a statisztikai számokon! A Gárdonyi Géza Színházban az év első felében, januártól június végéig huszonöt bemutató került a közönség elé, hatvannyolc előadásban. A nézők létszáma derekasan a harmincezer fölé rúgott. Ebben a huszonöt bemutatóban benne van: a megismételhetetlen alkalomszerűség szerinti leningrádi balettől Halász Judit műsoráig minden, a Koncz-ertig és Vámosi—Záray duójáig, természetesen a szorosan vett szabályos színházi programokat is beleértve. Mondandónk szempontjából azokat — mármint a szabályosnak ítélhető színielőadásokat az érdeklődés középpontjába állítva! Az egri közönség az 1955-től működő, régi, önálló, harminc évvel ezelőtt megnyitott Gárdonyi Géza Színházban, egy évad leforgása alatt soha ennyi bemutatót és soha ilyen sokfélét nem kaphatott, az világos és törvényszerű. Egy társulat, egy vidéki kisváros bármilyen egységes és jól vezetett társulata ekkora erőfeszítést nem bír el. A befogadó színház, mint amilyen jelenleg a Gárdonyi, éppen sajátos helyzeténél fogva meghívhat az ország bármely részéből bármilyen sikeres, vagy „csak-érdekes” darabot, ha a partnertársulat hajlandó akár egy több napos kirándulást is tenni Egerbe. Így történt ezúttal is. A színház vezetése az újraindításhoz remek alkalmi produkciókat és jó színházi estéket tudott biztosítani a szerveződő egri közönség számára. Nem a teljesség igényével, nem is az időbeli sorrendet tartva szem előtt, még csak nem is a közönség- vagy művészi sikert hozva fel indokolásul, de megemlítjük, hogy a színházi élményre éhes, kiéheztetett egri közönségnek valóban lázas állapotot okozott a bemutatók egész sora. Rögtön az első menetben az „A régi nyár” Törőcsik Marival, Vaszary János „Bubu- sa”, Raymond Queneau „Stílusgyakorlata”, Örkény „Tótékja”, Brecht „Arturo Ui”-ja, Csehov „Cseresnyéskertje”, Neil Simon „Furcsa pár”-ja (még tán James Joyce „Számkivetettek”-jét is ide számíthatjuk) olyan vibráló atmoszférát teremtettek, amit más színházakban, más városokban a közönség nem kaphatott meg. így, ilyen töményen. Mondjuk ezt annak a tudatában is, azzal a színházi alapképlettel is számolva, hogy a magyar színházi életben, így Pesten és Budán is, olyan rendezői iskolák igyekeznek rálicitálni egymásra, amelyek a színészt és az előadandó darabot is igencsak különös, 65
