Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Gábor László: Beszélgetés Szabolcsi Miklóssal az OPI főigazgatójával
— Az igazgató, a tanár nem elszigetelt: ha meg is akarják valósítani az ön által elmondottakat, nyilvánvalóan az egyszerű szándék nem lesz elég. Milyen szerkezeti változásokat terveznek? — Mindehhez, amit elmondtam, az iskola működési rendjének, irányításának, társadalmi kapcsolatainak demokratikus megújulására van szükség. Ma a tekintélyelvre alapozott modellel kell szembenéznünk. Vitatkozunk arról, hogy miként lehetne ezt módosítani, milyen átalakításra érett meg a helyzet. Akadnak olyan elképzelések, melyek szerint iskolatanácsok irányítanák az intézményeket, arról is szó van, hogy a szakfelügyelet helyett rugalmasabb módon szaktanácsadással segítenénk az oktató-nevelő munkát. — Le kell azonban szögeznem, hogy illúzióink nem lehetnek: lassan, konfliktusok között bontakozik majd ki a holnap iskolája, lesznek majd viták az alkotó, vállalkozó szakembereknek irányítóikkal, a szülőkkel és a diákokkal is. Nem számíthatunk a gazdasági helyzet gyors javulására sem, amiből az következik, hogy eszközigényeink, tanteremszükségletünk nem elégülnek kiteljes mértékben, s arra sem számíthatunk, hogy a pedagógusok fizetése más szakmákhoz képest kiegyenlítődik, lényegesen emelkedik. — A legfőbb hatóerőt én abban látom, hogy a szabadabb mozgástér, a lehetőség hozzásegítheti a nagyobb emberi önbecsüléshez a nevelőket. Társadalmi presztízsük sok ok miatt ma meglehetősen alacsony. Kihívást jelent ez minden e területen tevékenykedő számára, arra késztet mindnyájunkat, hogy tegyünk ez ellen. — Nemcsak a társadalom vagy maga az iskola szervezete állja gátját a kísérletezőkedv kibontakozásának, hanem erős kényszert jelent a felvételi is: a szülők és a tanulók döntő többsége ma az iskolai munka sikerét elsősorban ezen méri le ... — Valóban, ma rendkívül nagy nyomást gyakorol minden következő iskolafok az alatta levőre. A legnagyobb elszakadás a felsőoktatási intézmények és a középiskolák között van. A folyamat ráadásul nem is állt meg. A felvételiken elsősorban a memóriát próbára tevő tesztek alapján döntenek, e megméretés értéke így elég kérdéses. Emellett sokszor olyasmit kérnek számon, ami a középiskolai tantervben nem is szerepel. Az egyetemek autonómiáját, függetlenségét nem akarjuk megkérdőjelezni. Hosszas alkudozás tárgya lesz, míg valamilyen eredményre jutunk. — Különböző felszólalásaiban, tanulmányaiban már választ keresett iskola- rendszerünk felépítéseinek ellentmondásaira. Hogyan foglalná össze véleményét? — Iskolarendszerünk két modell, kétfajta út találkozásából jött létre. A fel- szabadulás előtt léteztek nép- és elit iskolák. Mind a kettőnek megvolt a maga helye és szerepe. Más kérdés az, hogy kiütköznek azok az ellentmondások, amelyek a társadalmi és történelmi haladás, a mai igények miatt éleződtek ki. Hogy mást ne mondjak, jelenleg a hagyományok miatt spirálisan épül föl a tudásanyag átadása: az általánosban elhangzottakat a középiskolában megismétlik. Sokkal ésszerűbb lenne, ha egyetlen vonalra épülne rá a műveltség, ez legjobban egy tíz—tizenkét osztályos iskolatípusban valósulna meg. — Ma sokfélét számonkérnek az iskolától, a nyilvánosság előtt gyakorta elhangzik, hogy többet kell vállalnia a fiatalság erkölcsi nevelésében, jó útra terelésében. Az OPI főigazgatója hogyan látja, mire vállalkozhat ez az intézmény? — A legkülönfélébb várakozásokkal tekintenek az oktatásra. Én azt vallom, hogy elsősorban a közösség minden tagja számára a műveltségi minimumot 34
