Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Gábor László: Beszélgetés Szabolcsi Miklóssal az OPI főigazgatójával
kell biztosítania. Olyan módszereket szükséges kidolgozni, amely lehetővé teszi a gyengébb képességűek számára is, hogy egy bizonyos szinten elsajátítsa a nélkülözhetetlen tudásanyagot. Kettős a cél: az alapvető ismeretanyag közkinccsé tétele mellett gondoskodni kell a differenciálásról is, a jobb képességűek támogatásáról, a tehetséggondozásról. — Ugyanakkor nem vállalhatja át ez az intézményrendszer a társadalom összes gondjainak megoldását, gondolok itt például a közösséghiányra, vagy az alkoholizmusra. Különösen középfokon illúzió azt hinni, hogy a már elkövetett hibákat helyre lehet hozni. A környezet teljes hatásrendszerével kell számolni, mert önmagában az iskola nem boldogulhat. Hiába intéz erkölcsi szentenciákat a diákokhoz, ha süket fülekre talál. — Mit tart ön a mai műveltségi eszménynek, hogyan szilárdíthatnánk meg az erre vonatkozó elképzeléseinket, született-e már a hosszas viták után valamilyen egységes álláspont? — Akár kimondottan, akár kimondatlanul az oktatás és nevelés hátterében mindig valamilyen műveltségi ideál található. Ez határozza meg, hogy miként alakul az iskola arculata. Én úgy látom, hogy az alapot a szilárd alapismeretek, készségek egy sora jelenti. Ezek közé tartozik az írásbeli és szóbeli megnyilatkozás, a matematika fő vonásai, bővülve mostanában a számítástechnikával, illetve a rajzolás és a tér szemlélete. A jövőben az eddiginél következetesebben és szilárdabban kell mindezt számonkérni. Erre épülhet rá a műveltségkép melynek tartalmaznia kell önmagunk, a társadalom és a világ ismeretét. A mai tantárgyi felosztás sokszor nehézkessé teszi a munkát, de a jelenlegi körülmények között is megtaláljuk nagyrészt ezeket a tudnivalókat, összességében jobban kell törekedni az eredmény elérésére, a széles látókör kialakítására. Külön kell hangsúlyoznom az esztétikai szemlélet elsajátítását, és az idegen nyelvek tudását: e téren óriási lemaradásaink vannak. Végül erre az egészre kell számítani, amikor a szakmai műveltséget adjuk át. — Nem mereven szemléljük e struktúrát. Az alapokat nagyon szigorúan számon kell kérni, azután rugalmasan lehet választani majd a későbbiekben. Kiegészíthető, továbbfejleszthető variációk sorát szeretnénk az alkotó pedagógusok kezébe adni. Elképzelhető, hogy lesznek majd olyan iskolák, ahol a történelem, máshol a biológia áll a középpontban: napjainkban is létezik efféle „elhajlás”, a hagyományoknak megfelelően. Szeretnénk a későbbiekben több bátorítást adni az ilyen „szakosodáshoz”. Még a tantervekben is helyet lehet adni a különbségnek, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy mondjuk az egyik intézményben az egyik tárgyból 30, a másikban 24 óra álljon rendelkezésre. Az adott kereteken belül is nagyobb szabadságot szükséges biztosítani az önálló, jó ötletek megvalósítására. A fakultáció az első, nem is ellentmondásoktól mentes lépés volt ezirányban. — A végén visszakanyarodnék beszélgetésünk első felére, amikor az új pedagógustípusról szóltam: ha a több alternatív lehetőség, ha a nagyobb kötetlenség, önállóság lesz a természetes, csak az alkotó személyiség boldogulhat. Gábor László 3» 35
