Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Pécsi István: Négyszemközt Gazsó Ferenc művelődési miniszerhelyettessel
Az önállóság jegyében — Jön a jogszabálykészítés korszaka. Milyen alapgondolatok szerint formálódnak ezek? — Teljesen új rendszert dolgoztunk ki, mert a régi, a mintegy nyolcszáz kitételt tartalmazó igen bonyolult és szinte áttekinthetetlenül bürokratikus volt. Célunk az, hogy az iskolát nemcsak szakmailag, hanem bizonyos tekintetben gazdaságilag is önállóvá tegyük, s belvilágának demokratizálásával az egészséges társadalmi kontrollt is biztosítsuk. Hadd jegyezzem meg mindjárt, folytatjuk a bevált gyakorlatot: a részletes elképzeléseket széles körű vitára bocsátjuk, s csak az így szerzett tapasztalatok, javaslatok révén körvonalazódik majd a végérvényes változat. — Indult — sokak indokolt óhaja teljesült ezzel — a technikusképzés. Mit várhatunk tőle, belépése orvosolja-e a hajdani bajokat? — Meggyőződésem, hogy igen. Az elhatározást megalapozott gazdasági igény szülte, s az érintett intézmények presztízse is növekszik valóra váltása révén. Az elsajátítandó ismeretanyag harmonizál a ma és a holnapok kívánalmaival. Ráadásul több formában valósulhat meg, azaz mellőzi a merevséget. Kísérleti aranyfedezete is van, ez akkor is igaz, ha az Ágoston-féle elképzelést csak öt—hat helyütt próbálták ki. Hiszek abban, hogy a valósághoz közelítettünk, s a végleges siker a kivitelezés mikéntjén múlik. — Rajtol az egységes, a komplex továbbképzés. Ügy hírlik, ez felszámolja a megelőző variációk üresjáratait, s nem vezet kudarctömeghez, mint a régebbiek. — Arra törekedtünk, hogy az egyéves kurzusok magasabb színvonalat garantáljanak, mint az alapképzés adott. Ez nem véletlen, ugyanis az effajta tudásgyarapítás az egyetemek és a főiskolák keretei között folyik, méghozzá kitűnően felkészült kollégák közreműködésével. Az sem közömbös, hogy bizonyos kedvezményekkel is jár, hiszen az érdekelteket hat hétre kivonjuk hétköznapi munkájukból, hogy minden idejüket vizsgadolgozatuk írására fordíthassák. Az sem érdektelen, hogy ezekben arról kell számot adniuk: a tanultakat miként ültetnék át a gyakorlatba. Az anyagi méltatás sem marad el, az akadályokat sikeresen vevők ugyanis tetemes fizetésemelésben részesülhetnek. Ügy vélem, felesleges hangsúlyozni, hogy ez mekkora ösztönzőerő. Ráadásul — s ez is nagyon lényeges dolog: az előbbrejutás egyik járható útja. — Létezik-e másik is, hiszen nem mindenkiből lehet szakfelügyelő, igazgató, így aztán jó néhányan — nem is indokolatlanul — zsákutcának tekintik ezt a pályát, ezt a hivatást. — Köztudomású, hogy a tavalyi bérrendezések bevezették a vezető pedagógusi minősítést. Ez olyan lehetőség, amellyel bárhol élhetnek, ha akadnak arra érdemes nevelők. A 6300—13 000 forintig terjedő kategória kétségkívül vonzó, azaz a kiemelés nemcsak erkölcsi megbecsülést jelent. Azt reméljük, kívánjuk, akarjuk, hogy ilyen esetekben a nevelőtestületek véleménye legyen a mérvadó, azaz a helyi közvélemény számára egyértelműen megnyugtató döntés szülessen. — Információink szerint megkezdődik a tantervek és tankönyvek joggal sürgetett korrekciója. Milyen lesz, s mikorra zárul ez az akció? — Az 1978-ban kiadott dokumentumok, illetve kötetek még a hatnapos munkahéttel számoltak, később azonban polgárjogot nyert az állandó szabadszombatos rendszer. Mondanom sem kell, hogy valamennyi bántó ellentmondás voltaképpen innen fakad. 1987-tel bezárólag fel óhajtjuk oldani ezeket. Nem 29
