Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Pécsi István: Négyszemközt Gazsó Ferenc művelődési miniszerhelyettessel
Pedagógiai műhely A főszerep az alkotómunkáé... Négyszemközt Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel E sorok írója bár az újságírást tekinti hivatásának, s erre áldozta eddigi éveinek zömét, mégis megmaradt pedagógusnak, aki soha nem feledheti a katedrán töltött hét esztendőt, s az ott szerzett, s azóta pályáján sokszorosan hasznosított élményeket. Így aztán nem véletlen, hogy Gazsó Ferenc művelődésügyi miniszterhelyettessel beszélgetve is ezzel kezdtem, jelezve — többek között — azt, hogy az ifjúság sorsa, jövője, szellemének és karakterének pallérozása éppúgy foglalkoztat, mint valaha. Utaltam arra, hogy az elmúlt időszakban — zsurnalisztaként — seregnyi, azóta már életképtelenségét bizonyított elképzelés meghirdetésekor voltam jelen, és másokkal együtt meglehetős szkepszissel felvértezve hallgattam a szépen fogalmazott, de kevés magvas igazságot, még szerényebb gyakorlati tájékozottságot jelző mondatokat. Épp ezért örvendetes, hogy az előrelátó, a megfontolt párt- és állami intézkedések nyomán végre olyan útra léptünk, amely — legalábbis hosszú távon — egyértelmű és megnyugtató gyógyírt ígér. Ennek lehetőségeiről, esélyeiről váltottunk szót, nem kerülve az olykor aggasztónak tűnő nehézségek érzékeltetését, illetve elemzését sem. Nem díszítőelem — Rendkívül kedvező visszhangot váltott az, hogy az oktatási törvénytervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátották. Az érintettekben végre tudatosult az, hogy számítanak jobbító jellegű ötleteikre. Milyennek ítélték ezeket, hogyan módosították az Önök által kialakított változatot? — Tanúskodjanak a számok! Minden tantestület tárgyalt erről a témakörről, azaz tulajdonképpen több mint százezer pedagógus mondta el véleményét. Mi mintegy 1200, gépelt oldalnyi terjedelmű anyagot kaptunk kézhez, s ezt úgy fogadtuk, mint a valóság visszajelzéseit. Valamennyi érdekelt bennünket, s hogy mennyire komolyan vettük ezeket, elég csak azt említeni bizonyságként, hogy összeállításunk kétharmada kicserélődött. Ezt az akciót nem valamiféle tessék-lássék díszítőelemnek szántuk, hanem nagyon is komolyan vettük. Kétszázötvenhét észrevételt konkrétan is hasznosítottunk. Kartársaink valamennyi lényeges dologban hallatták szavukat. Megnyilatkoztak az igazgatók megbízásával, a katedrán állók jogaival és kötelességeivel, a szakmai közösségek tevékenységével, a tanulók kedvezményeivel kapcsolatban. Ezek persze csak kiragadott példák, de arra jók, hogy érzékeltessék a megjegyzések, az észrevételek súlyát, fontosságát. Még szerencsésebb lett volna a vállalkozás, ha nagyobb idő áll az érintettek rendelkezésére. Mindebből okultunk, s a jövőben ennek biztosításáról is gondoskodunk. 28
