Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - A PÁLYA KEZDETÉN - Anga Mária: Az út, Ébredés, Azután
• A pálya kezdetén 1955. szeptember 20-án születtem Egerben. Azóta itt élek. Érettségi után a szarvasi Óvónőképző Intézetben kaptam képesítést. Óvónő vagyok. Két éve írok verseket. Már középiskolás éveim előtt próbálkoztam ezzel, ezt a „kényszert” akkor néhány évig éreztem. Szeretnék többet látni és érteni a világból, hogy az élethez tartozó merev szabályok ne váljanak végleges parancsokká „számomra”. Anga Mária Magadban hordod gödreit. Mentenéd a reggeleket, de tükreid kettérepedtek. Átjegesült fehéren bámulják vissza arcodat. Az Út Csak a tél maradt rád. Nem vakították meg fehérét, még tüzesre tépi arcodat. Már 'tudod, mért vágják szögletesre a fák koronáját, szabályosra irtva a klorofill robbanást. Csak a tél maradt rád, menteni a reggelt, a megállni készülő havazásban. Ébredés fénygödreit a hajnal csordultig telíti átvérzi ablakok repedéseit álmok ujjhegyein pörögnek a labdák pettyesek csíkosak lilák és sárgák a csend átzenél a hallócsontokon felrobban a sötét beül reked egy térfogatnyi magány Azután Akkor még meleget meséltek a szelek, a viharokból csak ezernyi színes fény kápráztatott. Homokban maradt lábnyomod csodáltad, álmok pattant szappanbuborékját. S boldogan nevettél, tejszagú szájjal. 27
