Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Haffnerné Miskolczi Margit: A család szerepe a fiatalok munkára nevelésében

nézzük, az látható, hogy az „elég gyakran” kapók kategóriájában a negyedikesek aránya a legnagyobb (41 százalék). Talán ez is indokolja, hogy a diákmunkával kereshető anyagi juttatásokat közülük kevesebben tartották fontosnak, mint a harmadikosok körében, és ez kivetítődött a teljesítményekre is. Ezt támasztja alá, hogy a „nem szoktam zsebpénzt kapni” választ adó tanulók között — a többi évfolyamhoz viszonyítva — magas a harmadik osztályos tanulók aránya. Talán ez is oka annak, hogy a pénzkeresést legmagasbb arányban ők tartották fontosnak, ahogyan azt az előzőekben írtuk.

Megjegyezzük, hogy a magunk részéről azt tartjuk helyesnek, ha a szükséges kiadásokhoz igazodva — nem túl bőségesen — havonta vagy hetente kapnak zsebpénzt a fiatalok. Így rákényszerülnek a „gazdálkodásra”, a beosztásra, jobban megtanulják azt értékelni, becsülni. Nem érthetünk egyet a „mindig kap, ha kér” gyakorlatával, hiszen így nincs felelősség a felhasználásban, nem érzékelik a kiadások súlyát, nem tanulnak meg differenciálni a szükséges és fölösleges között. Az ő kategóriájukban — vizsgálataink szerint — nem is volt jelentős húzóerő az a pénzkereseti lehetőség, amit az őszi betakarítási munka biztosított.

Ügy gondoljuk, hogy az említett példák révén sikerült alátámasztani, hogy a családi élet minden történése jelentős befolyással van gyermekeink fejlődésére, jellembeli és egyéb tulajdonságaik alakulására, vagyis arra, hogy milyen emberekké formálódnak. Igen nagy felelősség hárul tehát az otthonra a gyermeksorsok további alakításában, ezen belül a munkához — mint a legalapvetőbb emberi tevékenységhez — való helyes viszony kialakításában. Arra kell törekedni, hogy minden család ■— az iskolával karöltve — munkaszerető, kötelességtudó, képességei teljes kibontakoztatására törekvő, az új ismeretek iránt fogékony, aktív közéleti embert neveljen. E felelősség alól semmi sem adhat felmentést. Sem a többletmunka vállalása a szülők részéről, sem a rohanó életritmus, sem a türelmetlenség, sem az oktatási intézmények zsúfoltsága. Iskola és család meg kell, hogy oldja saját-saját feladatát, mert csak így lesz eredményes a mai gyermekek holnapra, a holnap teendőire való felkészítése. Az iskola nem vállalhatja át a szülői ház nevelőszerepét, nem lehet számonkérni csak rajta a nevelőtevékenység apróbb-nagyobb zökkenőit. Minden família, minden szülő, párttag és pártonkívüli tegye a saját dolgát a gyermeknevelésben, emberré formálásában. És reméljük e munka gyümölcsét mindannyian élvezni fogjuk azáltal, hogy az ország, a haza jó kezekbe kerül majd.

Haffnerné Miskolczi Margit

70