Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Fecske András: Kerekasztal-beszélgetés a Heves megyei művészekkel

— Volt-e minta a hevesi szocialista szerződésekhez?

L. J.: — A hatvanas években Nógrádban folyamatosan és jól funkcionáltak ezek. Innen kerültek át a megyébe is. Mindenesetre nagy előnyük az, hogy elgondolkoztatják a művészeket: emberek tömegei élnek olyan körülmények között, mint például a bányászok, akik fél négykor kelnek, mert indul a jármű. Az ilyen és ehhez hasonló gondoknak a megismerése mindenféleképpen formálja a művészt — keményebb lesz másokkal és persze önmagával szemben is.

J. Cs. — Véleményem szerint még a nonfiguratív művész is csak nyer azon. ha ilyen közösségbe kerül, s szembesíteni tudja elméleti konzekvenciáit, műveit az élő imlósággal — a publikummal. És ha valami nem tetszik — ha nem alakul ki a feltételek közös rendszere — a szerződés fölbontható. Egyébként úgy gondoljuk, egy bizonyos idő elteltével már értékelhetjük is az egyezségek anyagi, politikai, társadalmi eredményeit. A tapasztalatok fényében világosabbak lesznek előttünk a célok is és a feladatok is.

— Milyen murális — falmunka — lehetőségek vannak a megyében?

N. E.: — Tudomásom szerint Pusztai Gusztiék előtt csak egyetlen ember kapott — meglehetősen kisvolumenű — munkát: Kishonthy Jenő. Más még nem jutott freskó- vagy pannó-megbízatáshoz.

J. Cs.: — Ha szétnézünk a megyei listán, bizony jobbára csak szobrászok részesülnek közmegrendelésben: Király Róbert, Pusztai Ágoston. Itt a díszkút- tól a monumentális köztéri szoborig sorolhatnám a példákat.

— Miért van az, hogy piktor még nem szerzett ilyet? Hány művelődési házat, tanácsházat, vagy murális munkára alkalmas épületet adtak át az utóbbi időben Hevesben?

J. Cs.: — 1976 óta egyetlen középületet sem. Ehhez hozzátartozik még, hogy ha nagynéha — főleg ipari egységek beruházásainál — előírás rendelkezik az esztétikai funkció megvalósítására, rendszerint megyén kívüliek kapják meg. Hogy csak az utolsót említsem: a vár fel járattal szemben az alabárdos szobrot Ma fensz Agamennon készítette. A megyében külső finanszírozással létrehozott objektumoknál hiába is említjük a hevesi művészeket, süket fülekre találunk.

P. Á.: — Hadd szabadjon egy ezzel kapcsolatos esetet elmondani. Épp a közelmúltban történt, hogy Kecskeméten engem akartak megbízni egy díszkút munkálataival. Hiába ragaszkodott azonban hozzám az építész, dilemmát jelentett, hogy vagy szerzek egy kecskeméti művésznek Egerben munkát, és akkor csinálhatom a kecskeméti kutat, vagy el kell szalasztanom a megbízást. De hát akkor — ha ez így van — miért nem dolgozhat a kecskeméti szobrász Kecskeméten, az egri Egerben? Miért ne kaphatna Lóránt János helyben falmunkát — mások helyett. Hiszen megérdemelné!

N. E.: — Nem arról van szó, hogy nem érdemli meg, hanem arról, hogy ebben a megyében még csak fel sem merült annak az eshetősége, hogy „hazai" festő is kaphat feladatot. Tények bizonyítják, hogy minden ilyen jellegűt szinte kivétel nélkül mások kaptak meg. Pontosítsunk: nem más megyeiek, hanem pestiek. És ennek az az oka, hogy sem a beruházó, sem pedig a megyei tanács nem ragaszkodott hozzánk.

J. Cs. — Tény, hogy a nagyobb munkalehetőségek — legalábbis az utolsó tizenöt évben — megyén kívüliek kezére jutottak.

— Akkor ezzel el is fogadták, hogy a vidéki művész nem egyenrangú társa a fővárosiaknak, avagy valóban, a nagyobb murális munkák egyoldalú elosztása minden esetben a pesti művész színvonalának fölényét jelenti?

L. J.: — Sajnos, ezt a helyetelen nézetet osztja a közvélemény is. Szerintem viszont egyszerűen csak arról van szó, hogy messziről jött ember azt mond,

41