Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - HAGYATÉK - Veres Péter: Naplórészletek (1953)
Hagyaték Veres Péter: Naplórészletek (1953) A világ tele van — és így a mi országunk is tele van — „vegetatív lényekkel’', vagyis olyan emberekkel, akiknek mindegy, hogy milyen rendszer, milyen világnézet, milyen kormányzat uralkodik fölöttük, csak azt a kicsi emberi boldogságot, amit az élet nekik jelent, valahogy engedje megszerezniük. Ha kis üzletekkel, kicsi birtokkal, vagy kicsi rangokkal és hivatalokkal kaphatják ezt meg, nekik az mindegy. Lehet is rájuk épiteni és egészen addig, amíg baj nincs, mert akkor azonnal megriadnak és pánikba esnek, a káoszt növelik. Csak egy kis rész, az egészen betokosodottak, a vakon ostobák maradnak hívek a halálig. Mindez persze közismert dolog. Ez a „kispolgár”. Engem azonban az érdekel, hogy sors-e ez, velejár-e az emberi nem természetével és mivoltával, avagy ebből is ki lehetne nevelni az embert. Nem tudom. * A gyalázatos és lusta magyar könyvkiadás a múltban elsősorban a nagyvárosi bulvár-szemetet és divatos bestsellereket fordított le, így a legfontosabb könyvekhez csak most jutunk hozzá, mi magyar írók és magyar olvasók. Nemrégiben megismerkedtem Thomas Hardyval, most pedig Thackeray egy eddig ismeretlen könyvét a Henry Esmond-ot kaptuk meg jó mai fordításban. Még csak az elején vagyok, Thackeray finom iróniája máris lenyűgöz. Csak az zavar, hogy nemrégiben olvastam ugyanerről a korról és ezekről az udvari urakról és királyokról — A Stuartokról — Macaulay-t, és most nem tudom hogy a Thackeray történetei teljesen hitelesek-e. A tényleges történelemmel nem lehet játszani. En egyszerűen képtelen volnék rá, hogy Rákócziról, Kos- suthról, vagy akárcsak Deák Ferencről, Tisza Istvánról, Bethlen Istvánról olyasmit írjak, aminek a tényszerű hitelességéről nem vagyok meggyőződve. Nem biztos, hogy igazam van, de így van. Én inkább teljesen kitalált, általam teremtett embereket írok. így sokkal szabadabb vagyok. Persze, nem tudom a regényeimnek Klio hitelét is segítségül venni. Ez nem baj, csak megállapítom. * Micsoda irodalmi szabadság volt abban a régi Angliában is, ahol a királyt és az udvar embereit így, ilyen nagyvonalú fölénnyel és gyilkos pocskondiá- val írhatta meg az író. Nekünk, magyar íróknak ez soha sem adatott meg. Talán azért is maradt el a prózánk és a drámánk. Hiszen az egyetlen Bánk bánunkat is csak sokára lehetett előadni... A 48-as forradalom nélkül talán megették volna az egerek. 30