Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István: Móricz Zsigmond
— Igen, igen... — kissé valóban hihetetlennek tűnik. Még magam előtt is. Pedig úgy volt, és milyen szép volt. — És, próbált Vizi a lényegre térni, hogy úgymondjam, szóval hogyan is fejeződött be a művészi pályafutása? ... — Találó a kérdése, kedves szomszéd — felelte szinte királynői hangon a nő. Doris Diabólónak nem itt lenne a helye, ebben a szűk sufniban. Amikor annak idején lakájok hordták utána az italokat.. . — Igen, igen — köhintett Vizi, de aztán, mégis. Szóval, érti, hogy mire gondolok ... — Tönkrementünk Vizi úr! — mondta drámai hangvétellel a nő. A szó legszorosabb értelemben. Egyik napról a másikra mindenünket elvesztettük, és a karrierünknek is vége lett. — Sajnálatos — motyogta maga elé a szomszéd. — Képzelje, Vizi úr! Egy napon megjelentek, és államosították az aligátort és az óriáskígyót. — Csak úgy? Minden ellenszolgáltatás nélkül? — Semmit sem adtak. Én teljesen kiborultam, de szegény Lajosom, amilyen bátor volt a művészvilágban, annyira ügyefogyott a civil életben. így aztán egyik pillanatról a másikra leégtünk, tönkrementünk, odaveszett minden . .. — És aztán? ... — Nincs és aztán, Vizi úr! Egy életút lezárult, végérvényesen. — Igen, igen, talán mennék is, köszönöm a pálinkát... Az asszony mintha nem is hallotta volna. — Nézze csak, mutatott neki egy gyűrött, kopott plakátot, amit a konyha- szekrény aljából húzott elő. —Látja! Doris Diabóló, a vízisellő! Világszám! Kintről az udvarról halk, rekedtes hang hallatszott: — Gyula, elhűl az ebéd. Hol a nyavalyában ténferegsz? Vizi felállt, elköszönt. — Köszönöm, szomszéd úr, köszönöm, tudja, olyan jóleső érzés, ha van egy megértő... — Mi a nyavaját voltál eddig olyan sokáig? — zsémbelt Vizi felesége. — Hát azt mondta, hogy ő volt a vízisellő .. . Felesége elképedten meredt rá. — Mi a nyavalya? — Mondom, a vízisellő. — Hát tik teljesen bolondok vagytok. Mérgesen rakta elé a paprikáskrumplival teli tányért. — Méghogy ő a vízisellő. Ügy, mint én Sophia Loren, Rómából. Lőrinczy István Móricz Zsigmond vén táltos Rózsa Sándor a lovát ugratja az Ég sáros ázott hegedűvel mélyhúron játszik a puszta kihalt egy paraszti dalt 26
