Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kaposi Levente: Vízisellő

— Mindjárt hozom, egy perc türelmét kérem — libbent el a nő a konyha- szekrényig, s Vizi kis csodálkozással nézte, hogy a karcsúnak túlzással sem nevezhető hölgyemény szinte röppent a levegőben.

— De ugye, nem haragszik, ha magam inkább egy csésze teát iszom, tudja, nagyon megszoktam Szingapúrban. Azóta öt-hat csészével is fogyasztok naponta.

— Szingapúrban? — kérdezte Vizi. Nem mintha különösen érdekelte volna a dolog. Hirtelen fel sem fogta, mit mondott a nő, inkább csak gépiesen kérdezett vissza.

— Bizony, bizony, Szingapúrban — folytatta a nő, ott is megfordultam, meg bizony. Látja, ez a csésze még onnan van, vett ki a konyhaszekrényből egy áttetszőén vékony porcelánedényt, különös sárkányfigurákkal. Ott vettük ezt a készletet, szegény Lajosommal. — Ö volt a férjem. De ott is a képe, nézze csak Vizi úr, s rámutatott egy pofaszakállas, kissé Ferenc József császárra emlékeztető férfira.

— Régi szép, művészévek — villantotta a szemét a férfira. Tudja, Vizi úr, a férjem is, és én is művészek voltunk.

Vizi kissé elképedt a közléstől, s a korty pálinka szinte megakadt a torkán. Köhögni kezdett öle.

— A világhírű Diabóló testvérek! — szólt harsány hangon, a cirkuszigazgatót utánzó hangon a nő. Hölgyeim és uraim, nagyon figyeljenek, hiszen léleg- zetellállító produkcióban lesz részük. Fred Diabóló az aligátor hátán, Doris Diabóló testén az óriáskígyóval. Csak figyeljék, hogy forr a medence! Vadállatok a medencében. Vadállatok az emberekkel. Világraszóló produkció.

Vizi elgondolkozva csóválta a fejét.

— Nem hallott rólunk, Vizi úr? — tudakolta a nő. Pedig mindenki ismert minket, aki csak egy kicsit is jártas volt a cirkusz világában, Párizstól Calcuttáig.

Vizi tétovázva megszólalt:

— Mintha azt mondta volna, hogy a férje volt. .. Aztán meg testvérek •. .

— Ö, Vizi úr — kacagott fel harsányan a nő. A férjem volt, persze, hogy a férjem volt szegény Lajosom. De a művészvilágban ritkán mutatkoznak házastársak. Tudja, vagy családok vannak, vagy testvérek, és persze olyanok is, akik önállóan lépnek fel. De tudja, ha van egy ugrócsoport, mondjuk hét taggal, azok is úgy szerepelnek, mint testvérek, bár az utóbbi időben mondják úgy is, hogy mondjuk Kolozsvári ugrócsoport.

Legyintett.

— Mostanában.. . De hát hol van már az igazi művészszellem.

Vizi köhintett egyet és megszólalt.

— Ha nem lennék nagyon szemtelen .. . tudja, elég hideg volt odakinn ...

— Óh, bocsásson meg nekem — szavalta a nő —, teljesen megfeledkeztem az illemről. Rögtön töltök még egy pohárkával. Amikor megtelt a pohár, folytatta.

— Kedves szomszéd úr. Tudja, kik voltak a vendégeink? Maharadzsák, grófok, lordok, miniszterek, kormányfők ...

Vizi csodálkozva csóválta a fejét.

— Ön nem hisz nekem, szomszéd úr — korholta a nő. Pedig higgye el, hogy színtiszta igazság, amit mesélek. Szegény Lajosom majd megőrült időnként a féltékenységtől. Estélyek, pezsgők, virágok, levelek,, táviratok. A fél világ a lábaink előtt hevert.

Vizi lesandított a nő lábára, s kissé elmosolyodott a posztócipők láttán.

Az észrevette a pillantást és elnevette magát.

25