Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pelle Sándor: Az igaz Művészet szolgálatában
Az igaz Művészet szolgálatában A Gyöngyösi Galéria krónikája A Gyöngyösi Galéria 1984-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Az igazsághoz tartozik, hogy a főiskolán létrejött intézmény már 1972-től tartott kiállításokat, ezek azonban nem voltak rendszeresek. Tervezett tárlatokról csak később beszélhetünk. 1974. április 23-án volt Kurucz D. István és Szabó Iván kiállítása. Közös szereplésükkel nyitottuk meg azt a kiállítássorozatot, amely azóta is folyamatos. A kezdeteknél a Hatvani Galéria segítségét vettük igénybe, ezért köszönettel tartozunk nekik, különösképp a galéria vezetőjének, Moldvay Győzőnek. Tervünk az volt, hogy a Hatvani Galéria „filiájaként” működünk. Ennek megfelelően közös terveink voltak. Az együttműködésből adódó nehézségek és problémák azonban arra késztettek bennünket, hogy önállósuljunk, hisz ehhez megvoltak adottságaink is. Külön költségvetést a főiskola biztosítani nem tudott, minden egyéb támogatást azonban megkaptuk. Elsőként mutatkoztak be: Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikus művész, aki Miskolcon él, és a mai grafikus nemzedék egyik reprezentatív képviselője. Ugyanebben az évben rendeztük meg Mikus Sándor kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását is, aki sajnos már nincs közöttünk. öt Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész követte, aki jelenleg a Képzőművészeti Főiskola rektora. Elmondhatjuk, hogy az első esztendőben olyan művészek anyagát hoztuk emberközelbe, amelyre városunk történetében eddig nem volt példa, hisz Gyöngyös ekkor már nem rendelkezett olyan kiállító helyiségekkel, illetve adottságokkal, ahol méltó körülmények között lehetett volna bemutatni nagy művészeink alkotásait. (A Mátra Művelődési Központ ekkor még épülőben volt, egyedül a főiskolán voltak olyan lehetőségek, hogy hazai műalkotóink kiállításait színvonalas környezetben rendezhessük meg.) A tárlatok előkészítésében a hallgatók, a Mátra Klub tagjai igen nagy szerepet vállaltak, ők őrizték a szobrokat, ők voltak a berendezők és a szállítók egyszemélyben. Közben — iskolánk vezetésének jóvoltából — sikeres kapcsolatokat építettünk ki a hazánkban működő külföldi kulturális intézményekkel, így például: a Lengyel Kultúrával, a Bolgár Kulturális Központtal, a Csehszlovák Kultúrával, valamint az NDK Kulturális Centrummal. Ezen intézmények hozzásegítettek minket, hogy megismerhessük országaik jeles művészeinek kimagasló alkotásait. Nagy sikere volt a lengyel plakát, a bolgár ikon kiállításnak, valamint a szocialista Csehszlovákia műemlékeit bemutató fotószemlének. Hogy a diákok is megfelelő szerepet kapjanak galériánk képzőművészeti életében, rendszeressé tettük a hallgatók részére kiírt tavaszi tárlatot, ahol iskolánk fiataljai tették közszemlére műveiket. A legjobb munkák jutalomban részesültek. A galéria 1976-ban átkerült a Mátra Múzeumba, befogadásáért utólag is nagy köszönettel tartozunk az időközben elhunyt dr. Nagy Gyula igazgatónak. Ez volt a legérdekesebb, legnyugodtabb időszak, és ekkor volt a legnagyobb a látogatók száma is. Akik jelen voltak, azóta sem felejtették el az itt rendezett első kiállításunkat, amelyen Szervátiusz Jenő, az akkor még Kolozsvárott élő Állami díjas szobrászművész munkáival találkozott a város közönsége. Már ő sincs közöttünk, de művészete azóta is az egyetemes nemzetközi és a magyar kultúrát van hivatva reprezentálni. Munkáit az ország különböző városaiból (Gyöngyöstől Pécsig) gyűjtöttük össze, és így kerülhetett sor erre a seregszem45
