Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pelle Sándor: Az igaz Művészet szolgálatában
lére, amellyel hazánkban sok város nem dicsekedhet. Tudomásom szerint az itteni után csupán Budapesten a Vígadóban volt egy gyűjteményes tárlata, halála előtt egy évvel. Ezt követően fogadhattuk a Tornyai János-emlékkiállít ást. Az anyag bemutatását dr. Dömötör Jánosnak — atyai jó barátomnak — köszönhetjük, aki a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum igazgatója. Az évek során nagyon kedves barátokká váltunk, és ő lelkes támogatója lett galériánknak. Segítségével sikerült a Hódmezővásárhelyen élő művészeket megnyerni annak a sorozatnak, amelynek keretében városunk lakói megismerkedhettek e kiemelkedő hely jeles művészeinek alkotásaival. E sor élére kívánkozik a Kotlán György-einlék- kiállítás. A ma élő művészek közül Fejér Csabát, Csikós Andrást, Fodor Józsefet, a Máté István és Lantos Györgyi művészházaspárt kell külön kiemelnem. Máté István szobrászművészről szükséges megemlítenem, hogy ő volt kivitelezője Gyöngyös város több köztéri alkotásának, így például a Szabadság téren felavatott Díszkútnak is. A Mátra Múzeumban eltöltött több év után át kellet települnünk a Haller— Berényi kastélyba, a Petőfi utcába. E költözésnek indoka az, hogy városunkba került Herman Lipót festőművész hagyatéka, amelyet a művész özvegye adományozott Gyöngyösnek. Ettől az időtől kezdve a Petőfi utca 32. szám alatt a gyönyörű barokk palotában rendeztük kiállításainkat. Változást jelentett az a tény is, hogy szervezetileg a Mátra Művelődési Központhoz kapcsoltak, amiből legdöntőbbnek az állandó költségvetés biztosítása bizonyult. Megoldódtak a teremőrzési és a szállítási problémáink. Az új helyen ténykedésünk Herman Lipót grafikáinak bemutatása volt. A kiállítást Rapcsányi László nyitotta meg és jelen volt Herman Lipótné is. A közönség itt találkozott első alkalommal a városnak ajándékozott felbecsülhetetlen értékű grafikai anyaggal. Régi elképzelésünk volt, hogy felkaroljuk a helyi amatőr képzőművészeti mozgalmat. E célok érdekében rendezzük meg — immár negyedik alkalommal — az amatőr képzőművészek tavaszi tárlatát. Elmondhatom, hogy az itt kiállítottak között ma már vannak olyanok, akik a képzőművészeti főiskola hallgatói, és akadnak olyanok is, akik amatőr létükre profi módon készítik műveiket. Külön szeretném megemlíteni Jakkel Mihály fafaragót, akinek azóta számtalan kiállítása volt és Szabó Árpád ifjú festőnket, aki úgy érzem nagyon szép jövő előtt áll, és megfelelő támogatással, valamint önképzéssel rövidesen ismertté válik nemcsak megyénkben, hanem országosan is. Az éves kiállítási terv mindig az amatőr művészek bemutatkozásával indul, majd ezt követik a megyei tanács művelődési osztálya által jóváhagyott kiállítások. Településünk 650. éves évfordulóján mutattuk be Kő Pál gyűjteményes kiállítását, amelyre a gyöngyösi Károly Róbert szobor avatása alkalmából került sor. Ezt azért kívántam külön kiemelni, mert közös rendezvényünk volt a visegrádi István Király Múzeummal, mint ahogy ilyen volt az Osztrák Kulturális Intézmény segítségével rendezett bemutató is, amelyet közösen rendeztünk a Pécsi Galériával, és amelyen Ausztria legjelesebb koríársművészei mutatták be alkotásaikat. Az elmúlt tíz év során galériánkban természetesen nemcsak festők, szobrászok és grafikusok kaptak helyet, hanem fórumot biztosítottunk a népművészet kimagasló egyéniségeinek is. Itt kell megemlítenem Kántor Sándor Kos- suth-díjas karcagi, Mónus Ferenc és Mónus Sándor hódmezővásárhelyi fazekasok szereplését, akik mindannyian a Népművészet mesterei címmel is dicsekedhetnek. Programjainkat színesíti a négyévenként megrendezésre kerülő „Szüret a képzőművészetben” című országos tárlatunk. Ilyen tárlatot eddig két ízben 46
