Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - HAGYATÉK - Koncsos Ferenc: Lukács György, a magyar filozófus
alkotója, szubjektuma, pusztán passzív tárgya, eszköze a történelmi haladásnak. Lukács álláspontja szerint a polgári élet alapszerkezetéből, az árutermelésből fakad az elidegenedés, az ember kiszolgáltatottsága. Ebből a helyzetből a proletariátus úgy szabadulhat meg, ha öntudatra jut, s a történelem hordozójából annak alkotójává válik. A kapitalizmus szükségszerűen addig áll fenn, amíg a proletariátus nem jut öntudatra, s a kommunizmus akkor valósul meg, ha a proletariátus megvalósítja, s e megvalósítás az emberek tudatos és szabad tette lesz. Lukács könyvét az 50-es, 60-as években sok világnyelven kiadták, s a vita újra fellángolt körülötte. A polgári filozófusok saját érdekükben próbálták felhasználni Lukács művét, s őt magát mint az úgynevezett „nyugati marxizmus” képviselőjét értékelték szemben a „szovjet marxizmussal”. A polgári filozófusok érdeklődését az váltotta ki, hogy a marxizmus történetében érveket kerestek a jelenkori marxizmus—leninizmus ellen. Arra törekedtek, hogy a marxizmus segítségével hamisítsák meg a marxizmust, s erre megfelelőnek tartották Lukács művét. A Történelem és osztálytudat Lukács György Marxhoz vezető útjának igen jelentős szakasza volt. A valóságos társadalmi gyakorlat, az élet állandóan arra ösztönözte, hogy mindinkább megszabaduljon szektás, messianisztikus felfogásától, felülbírálja, korrigálja saját korábbi nézeteit. Ez tette lehetővé, hogy mind az általános filozófia, mind az esztétika területén továbblépjen a marxista—leninista módszer alkalmazása tekintetében. Életműve folytonos törekvés volt az igazi marxi felfogás kibontakoztatására. Filozófiai munkásságának utolsó évtizedei nagy jelentőségűek. Saját tevékenységét úgy értékelte, hogy életművét tulajdonképpen hetvenévesen kezdte el megírni. Ekkor születtek meg ugyanis rendszerező, szintetizáló munkái. 1965-ben Az esztétikum sajátossága című művében az esztétikum sajátos problémáit a megismerés és cselekvés más formáival való összefüggésben elemezte, s számos új vonással gazdagította a marxista esztétikát. Tervezte egy szisztematikusan kifejtett marxista etika megírását. Ügy látta azonban, hogy ehhez „szükség van egy megalapozott és megalapozó ontológiára, amely a természet objektív valóságában reális bázist talál a társadalmi lét számára ...” Az ontológia kidolgozása egy nagy szintéziskísérlet volt, mely sok nyitott kérdést és vitatható állítást hagyott. A mű vitairat elsősorban a pozitivizmus ellen, amelyben tisztázni akarta a természeti és társadalmi lét, valamint a történetinek és logikainak a viszonyát, A műben összegezte a tudomány, a művészet, a filozófia, és a történelmi haladást megvalósító egyéni és társadalmi mozgások tendenciáit. A „marxizmus reneszánszát” sürgette, mert jól látta, hogy a kommunista társadalom mint perspektíva megvalósítása korunk tendenciáinak reális elemzésétől függ elsősorban. Ehhez azonban szakítani kell azzal a módszerrel, amely taktikai szükségszerűségeket elméleti szükségszerűségekké stilizált át. A társadalmi lét ontológiájáról című műve befejezetlen maradt. 1971-ben bekövetkezett halála akadályozta meg e nagy jelentőségű mű további kimunkálásában. Filozófiai munkásságát viták övezték, gondolatait különféleképpen interpretálták. Egész életműve azonban bizonyíték arra, hogy a tévedések és hibák ellenére hitet tett a kommunizmus és a kommunista mozgalom mellett. Gondolkodói tevékenysége egy sor kérdésben vitatható és vitatandó, egészében azonban Lukács a marxizmus kiemelkedő teoretikusa. Munkássága értékeinek teljesebb felismeréséhez műveinek komoly tanulmányozása és kritikai elemzése vezethet el, s ez akadályozhatja meg, hogy munkáit a marxizmus ellenségei kisajátíthassák, vagy meghamisíthassák. 33
