Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - HAGYATÉK - Fülöp Lajos: Bemutatkozik a palócvilág
Elméleti hagyatékának feldolgozása, gondolkodói magatartásának és marxista felfogásának követése a filozófia inai művelőinek, a kor gondolkodóinak felemelő kötelessége. Koncsos Ferenc Bemutatkozik a palócvilág Képek Gyöngyös cs környékének néprajzáról Kéklő hegyek, erdőrengetegek, szőlősoros bogárhátak, csobogó patakok, vadvirágos rétek, várromok, ódon kúriák, barokk templomok, völgyekben megbúvó apró falvak, települések, az elnyúló polisz, bányák, gyárak és nagyhatárú szövetkezetek tarkította táj ... így jellemezhetjük tömören a Mátra vidékét, amelynek lakói a barátságos, a furfangos és nyílt palócok leszármazottai. (A Palócföld természetesen nem zárul le a környékkel, hanem kiterjed egész Hevesre, a történeti Hont, Nógrád és Gömör területére, sőt Borsod és Szolnok megye egy részére is.) ELNEVEZÉS, EREDET A keleti szláv nyelvekben (orosz, lengyel) a kunokat a polovec szóval jelölték; ebből fejlődött a magyarban a palóc csoportnév. Alapszava valószínűleg a polv ,sárga’, ,szőke’, ,fakó’ jelentésű melléknév, amely a népesség jellemző antropológiai tulajdonságaira vonatkozott. Eredetileg bizonyára gúnynév lehetett, ezért nem is csodálkozhatunk, ha az itt élők nem isméink el magukénak. A palóc nevet legkorábban két XVII. századbeli forrás említi: az egyik Kecskemétről (1663), amely „felföldi palóczok”-ról beszél, a másik Debrecenből (1683), ez pedig „vásárra jött palóczok”-ról szól. A honfoglaláskor az itteni területen a kabar törzs telepedett meg. Ez a török fajú nép a kazár birodalomból szakadt ki, s még Etelközben csatlakozott a magyarsághoz. A XI. századtól kezdve azután az itt élők közé kis csoportokban kunok vándoroltak be, s feltételezhető, hogy az ő megnevezésükre szolgált a palóc név. Kevés népcsoportunk van, amely olyan féltőn őrizte volna nyelvét, hagyományait egészen napjainkig, mint a palóc. TELEPÜLÉS, CSALÁD A palócság ragaszkodik települési szokásaihoz is. Falvait a földrajzi adottságoknak és a földművelő életmódnak megfelelően alakította ki. Legjellegzetesebbek a szalagtelkes települések: rendszerint két sor házból állanak, széles utat hagyva középen. Ez a főutca, a többi részek pedig inkább csak szétszórtan épült házak vagy közök. Az egyutcás építkezési rendet érdekesen színezik az ősi, hadas település nyomai: az egy hadba tartozók egy portán éltek. A hadas családban a fiatalok (házasságkötés után) nem költöztek külön, így néhol húszán, huszonötén is laktak egy fedél alatt. A család feje a legidősebb férfi és nő, a gazda és a gazdasszony volt. Ök parancsoltak, a többiek meg a termelő munkában vettek 34
