Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Furmann Imre versei
D.: Azt a szerencsétlen Lenkeyt is vinnénk magunkkal? Ö.: Ct is. D.: (kezet nyújt) Isten segélje közös ügyünket. Ö.: Megrázza Damjanich kezét, majd kiált) Hadnagy úr! H.: Parancs! Ő.: Minden rendben? H.: Minden. Ö.: Itt is. Akkor most indulunk. Tábornok úr, nemsokára találkozunk. D.: Bár úgy lenne. H.: Úgy lesz, tábornok úr. (főhajtás, ki) D.: Isten önökkel! Isten veled, fiam! (Visszatér asztalához, mozdulatai a kétkedést és a reményt fejezik ki, leül az asztal mellé. Sötét.) (Folytatjuk) Furman Imre micsoda perspektíva békák ugrálnak fejünk felett, szánkhoz nyáladzik az idő s a tér úgy zsugorodik mint égő papír. Micsoda hangzavar, csörtet felénk a csend, micsoda száguldás, hajónk száraz mederben nyekereg. Ugráló békákat nyáladzik az idő, rohan a tér, mint égő papír, száguldva csörtet szánkhoz a csend, kétezer éves por zuhog lehajtott fejünk felett. Szemgödreinkben még hó van, hideg és hallgatás. Hosszú volt a tél, kegyetlen kék sebeket hagyott. Szemünkből a kétkedés fekete varjai hunyorognak. Borzong a testünk, de nincs még hitele a napnak. Agyunkban a gondolatot vigyázzba merevítette a fagy. Lelkűnkben lesöpört padlások rejtegetnek búzaszemeket, s hajnalonként még becsenget a zártszájú félelem. 25 Nap-váró Jaj
