Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Jávor Ottó: Damjanich
méltóságot illeti, éppen az imént láttuk, hogyan őrzi a hős huszár, Lenkey. (Damjanich fölháborodott mozdulatára bocsánatkérően folytatja.) Jó, jó ... tudom, nem ő tehet róla, porladnak az értékek, ha vasra verik őket. De van itt egy másik, nem szárnyaló szavakkal megfogalmazható, egyszerű, tehát éppen ezért fontos, a jelen valóságában gyökerező tanulság. D.: Éspedig? Ö.: Hogy a magyarok kardcsattogtatásától megijedtek, futni kezdtek az órák. Minden felgyorsult. Még alig néhányan veszik észre, hogy Ferenc József és Miklós cár csak levélben olyan mézes-mázas egymás iránt. Lehetséges, hogy az orosz meg a német rövidesen egymást veszi célba. Mindez nekünk, a kis népeknek kedvez. Önök egy huszárattakkal a port verték föl, a zivatart mi hozzuk. Stratimirovics kész egy egész hadtesttel körülzárni Péter- váradot, Avram Jancu már Kossuthtal is tárgyalt, s ha mi elkezdjük, a havasalföldiek, a moldvaiak is velünk tartanak. D.: Pétervárad a legfontosabb erődítmény Komárom mellett. A birodalom déli fókusza. Komárom pedig... Tudja, miként történt Komárom átadása?- A csapatok fölsorakoztak, a zenekar a Klapka-indulót játszotta, senkit se fenyegetett börtön vagy megtorlás, sőt, rangjukat megtartva átléphettek volna az osztrák seregbe. S mikor ezt kihirdették, megszólal egy harcokba vénült őrmester, hangja akár a varjúkárogás: tábornok úr, az osztrákokhoz nem lépünk át, de ha a hazának újra szüksége lesz ránk, mindnyájunkra számíthat. ö.: Megszólalt... Számíthat... A Klapka-induló ... Csupa múlt! Mindig csak a dicső múlt. Folyton folyvást ezt röpdösik körül, mint fecskék a ieütött fészek helyét. D.: Mert ezt nem tudták leütni, agyonlőni, fölakasztani. Ez megmarad! Ez az egy... ö.: Szavak, újra csak szavak! Még azt is mondhatnám: szép szavak. De könyör- gök, ne ülésezzünk itt jó magyar módra, órákon át, mikor a kötél lóg a fejünk fölött, amikor rögvest viszik önöket bíráik elé, hogy felolvassák az ítéletet. Egy a lényeg: minden erőre szükség van. . D.: A magyarok vagy az osztrákok ellen? Ö.: A történelem már sok mindennel leszámoltatta a magyarokat, itt az ideje, hogy a történelem rúgásai nélkül maguk számoljanak le illúzióikkal. Most a magyaroknak van szükségük a mi segítségünkre, nekünk viszont önre van szükségünk. D.: Jovan Damjanichra, vagy Damjanics Jánosra? ö.: Most nem az a kardinális kérdés, hogy ki süti el az ágyút, hanem hogy mit vesz célba. Ha Péterváradot bevesszük, két zászló is lenghet az erőd kapuján. D.: Már késő. Egy fél évvel ezelőtt még minket irtottak a Habsburgok védelmében. Most meg ... Ö.: Most meg azt mondom, ha ez a két nép: a szerb meg a magyar... D.: Késő. ö.: Próbáljuk meg! Nincs vesztenivaló. D.: Így is, úgy is akasztófa. ö.: A tábornok úr említette, hogy a katona mindig különleges helyzetben van... D.: Abban az egész ország. ö.: Európának ez a szöglete. Csupa feszültség, villámlás ... Habsburgok védelmében, a magunk védelmében... nem volt út, irány, csak erőlködés, 23
