Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám
Üzen a szülőföld Sorsunk kisebb-nagyobb közösségekhez kötődik. Hozzájuk fűznek érzelmeink, életünk hosszabb és rövidebb szakaszai, jobbító, teremtő indulataink, alkalmi, később békévé szelídülő perlekedéseink, élményeink, emlékké finomult haragvásaink, ünneppé váló hétköznapjaink. A múló idővel egyre gyakrabban gondolunk arra a vidékre, ahol születtünk, azokra a közösségekre, amelyből már kiszakadtunk, de életünk, jellemünk, emberségünk alakulása szempontjából oly fontosnak tartunk. Az idő távlatából színpompásabbnak tűnik számunkra a honi táj; a megszokott arcok sokasága, a példaadó elődök mind érzékletesebbé formálódó arcéle. Akkor is, ha körülményeink messze sodortak attól a várostól, falutól, ahol rácsodálkoztunk az izgalmas meglepetések seregét kínáló világra, ahol gondolkodásmódunk ötvöződött, ahol barátságaink, első szerelmeink szövődtek, ahol fantáziánknak szárnyat adva terveinket kovácsolgattuk. Időszegény, rohanó napjainkban szinte sóvárogjuk ezt a szívmelengető hovatartozást, ezt az erőt adó társaslétet. így hát szinte törvényszerű, hogy az effajta alapállású emberek — szerencsére egyre többen vannak — keresik egymást, s megörvendeznek, ha mind gyümölcsözőbb, a társadalom javára is kamatozó összhang születik közöttük. Ilyen szándék szülte a Heves megyeiek Baráti Körének létrejöttét is. Az óhaj nem ma fakadt, de mostanra bokrosodott, s lett cselekvést sürgető kívánsággá. Az ötletgazdák régóta próbálkoztak. Kedvüket az sem szegte, hogy tiszteletre méltó igyekezetük a hajdani rajtkor még nem járt sikerrel. Mégsem léptek vissza, nem mondtak le dédelgetett elképzeléseik valóra váltásáról. Nekik lett igazuk. A nagy jövőjű mozgalom tavaly ismét zászlót bontott. Ekkor már minden érintett fél támogatta az elképzelést, s lelkesen munkálkodott a baráti kör létrehozásán, az együttlét értelmét adó célok, programok megfogalmazásán, azok kivitelezésén. Folyóiratunk e száma e nemes kezdeményezés érzékletes krónikája. A szerzők bemutatják a kezdeményezőket, azokat, akik a fővárosba kerülve sem feledkeztek meg arról az útravalóról, amit a szűkebb haza nyújtott nekik, azokat, akik a szellemi, a politikai élet kiválóságaiként is megőrizték lényük veretes egyszerűségét, azokat, akik úgy érzik, hogy hálával, köszönettel tartoznak az indíttatásért, azokat, akiknek szándékában áll a pályakezdés nehézségeivel birkózók felkarolása is. A szülőföld is üzen ebben a sajtóorgánumban, jelét adva, hogy mire képesek az itt élők a Heves megyében, a város létének hatszázötvenedik évfordulóját az elmúlt esztendőben ünneplő Gyöngyösön. Elmondjuk: honnan, meddig jutottunk, milyen bajokkal viaskodtunk, mely sikerekkel büszkélkedhetünk. Nemcsak a magunk elégedettségére, hanem azok tájékoztatására is, akik szívesen járnak vissza ide, bárhol dolgoznak, bármilyen poszton munkálkodnak. Nincs miért szégyenkeznünk, hiszen gazdasági, kulturális eredményeinkre méltán figyelt fel az ország. S arra a hagyatékra is, amit elődeinktől örököltünk, amit képességeinkhez mérten óvtunk és továbbfejlesztettünk. Hallgassák az emlékeit elevenítőt, a szülőföldtől elszakadt, de ahhoz mégis ezei szállal kötődőt, és hallgassák azt, akit munkája, sorsa, hivatása továbbra is a szép tájhoz, dinamikusan fejlődő, egyre gazdagodó megyénkhez köt. Kiss Sándor 3
