Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - Kiss Sándor: Üzen a szülőföld - KÖZÉLETÜNK KÉRDÉSEI - Dráviczki Imre: Kongresszus után
• Közsietünk kérdései Kongresszus után Amini ígértetett, úgy történt. A kongresszus becsülettel elvégezte munkáját, teljesítette azt, amit a párttagság és az ország népe várt: behatóan és nyíltan megvitatta az öt év alatt végzett munkát, felelősen számot vetett a körülményekkel, amelyek között dolgozunk, és meghatározta a további cselekvés útját, munkaprogramot adott a párttagságnak és a szocializmust építő népnek. Jóváhagyta a párt ötéves munkáját, megerősítette a kialakított politikai irányvonalat, és annak folytatását határozta meg. „Tovább a lenini úton!” pártunk hagyományos kongresszusi jelmondata, amely kifejezi, hogy egy megtalált és bevált úton járunk, s ezen kell most továbblépni. „Munkakongresszus” volt, „a munka kongresszusa” volt, olvassuk a beszámolókban. Egyéves előkészítés előzte meg a döntéshozatalt. Demokrácia volt ez a javából, hiszen mindenki közvetlenül hallathatta hangját, hozzászólhatott, részese lehetett a „nagy” politika alakításának. Érezni lehetett, hogy rólunk van szó, de nem nélkülünk, hanem velünk együtt születik a döntés. Imponáló volt az a nyíltság és kritikus őszinteség, ami jellemezte a kongresszust. Mennyi szót és írást használtunk fel korábban annak kimutatására, hogy a szocializmus építésének nemzetközi feltételei rosszabbodtak. A kongresszus azonban nem ezt hangsúlyozta, hanem a belső feltételeket, a bennünk rejlő lehetőségeket. Milyen gyengeségeket, hibákat kell leküzdenünk, milyen erőfeszítéseket kell tennünk a továbbhaladás érdekében. A körülményeket természetesen nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni, de azok objektivitására való túlzott hivatkozás: öncsalás. A kongresszus munkát végzett: számvetést készített és programot dolgozott ki, egy újabb öt év munkaprogramját. A Központi Bizottság beszámolója ezekkel a szavakkal fejeződött be: nemzetünk történelmi sorsfordulójának megünneplése egybeesik pártunk felelős számvetésével, a kongresszus által adandó útmutatóval. Korunk történelemformáló feladatainak megoldásában négy évtizede élen járnak a magyar kommunisták. Eszméjükből fakadó meggyőződéssel, a győzelem hitelével vállalják a harcot, az útkeresés nehézségeit és kockázatát. A kemény küzdelmekkel teli negyven év, a hányatott sorsú ország felemelkedésének történelmileg páratlan időszaka. Eredményeink megerősitenek bennünket meggyőződésünkben, hogy helyes úton járunk. A két esemény időbeli egybeesése igen kedvező alkalom ideológiai nevelő- munkánk számára, társadalmi önismeretünk elmélyítésére, múltunk és jelenünk összefüggéseinek jobb megértésére. A négy évtized eredményeit minden hazáját szerető, becsületes honfitársunk elismeri. 1945. április 4-e korszakváltás a magyar históriában. Ekkor nyerte vissza a nemzet függetlenségét és zöld jelzést kapott a társadalmi haladás útján. A négy évtized alatt bebizonyította, hogy élni tudott a lehetőséggel, új hazát teremtett a régi helyén, társadalmat formáló, országépítő képessége soha nem látott mértékben bontakozott ki. Nagy eredményeket és nagy tanulságokat adó évtizedek vannak mögöttünk. A jubileum különösen alkalmas arra, hogy számba vegyük eredményeinket és elgondolkozzunk: hogyan is jutottunk idáig. A kongresszus viszont a „hogyan tovább” kérdésre adja meg a választ. Őszinte érdeklődéssel teszik fel ezeket a kérdéseket a fiatalok, várva-keresve a meggyőző válaszokat. A „ho4
