Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Emlékek, tanulságok
művészek Csoportja tagjainak művei, az akkor fellépő új nemzedék pályakezdésének első eredményei. A negyvenes évek végén a Fővárosi Képtár majd száz üzemi kiállítással, vidékre vitt tárlattal hozta lendületbe a képző- művészeti közművelést, köztük tíz olyannal, melyet a bányavidékekre vitt. Ugyanakkor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából Párizsban, Bécsben, Stockholmban, Londonban, Firenzében, Rómában, Velencében, utóbb Szófiában, Varsóban, Berlinben, Prágában a magyar festészet, szobrászat, grafika bemutatóit ugyancsak a Képtár abszolválta. A Szépművészeti Múzeumot és az Iparművészeti Múzeumot súlyos épületkárok érték a főváros felszabadításáért folyó küzdelmek során, helyreállításuk sokáig tartott, kincseiket csupán az ötvenes években sikerült a közönség előtt felsorakoztatniuk. A Szépművészeti Múzeum részlegesen helyreállított termeiben, 1949-ben, a Világifjúsági Találkozó alkalmára a Fővárosi Képtárral közös kiállítás számolt be a XIX. és XX. századi magyar képzőművészet maradandó teljesítményeiről; ez az esemény is már a Nemzeti Galéria megteremtésének a szükségességét hangsúlyozta, azt, hogy a két gyűjtemény hazai anyagának összevonásával mind teljesebb áttekintést lehessen nyújtani a múlt és a jelen magyar értékeiről. A Nemzeti Galériának, mint önálló, országos művészeti múzeumnak a megnyitását később még több képtár, emlékház, kiállítóhely, bemutatóterem létesítése követte. 1945 előtt igényesebb kollekció — az egyháziakon kívül — mindössze a szegedi és debreceni múzeumban jött össze, az azóta eltelt négy évtized a képzőművészeti közgyűjtemények számát vagy négy tucatra növelte, megyeszékhelyeinken, nagyobb városainkban — úgyszólván — már mindenütt található számottevő képtár, mint Miskolcon, Győrött, Székesfehérvárt, Szolnokon, Kaposvárt, Kecskeméten, Békéscsabán stb. Jeles mestereink hagyatékából, életművének válogatott darabjaiból összeállított emlékházak gazdag hálózata kiterjedt honunk egész területére, ilyen például Somogytúron Kunffy Lajos, Zalán Zichy Mihály, Marcaliban Bernáth Aurél, Debrecenben Holló László, Medgyessy Ferenc; Zalaegerszegen Kisfaludi Strobl Zsigmond, Gyulán Kohán György, Gyöngyösön Herman Lipót múzeuma. Pécsett egy egész utca majd minden háza efféle életműveket idéző látványosság. Külön is kiemelkedő az Egri Képtár, melyben a műbarát a régi művészet remekeit oly bőségben tanulmányozhatja, mint a Budapesten található országos közgyűjteményeken és az esztergomi Keresztény Múzeumon kívül Magyarországon sehol másutt. A képtárak, a művészeti múzeumok, képcsarnokok, galériák közvetlen hatásterületének megsokszorozódása azért következett be, mert a képzőművészet, az iparművészet társadalmi befolyása rendkívüli mértékben megnövekedett. Az állam művészetpártoló intézkedéseit mind eszmei, mind anyagi értelemben fontos szemléleti, világnézeti szempontok motiválják, amihez hozzájárul a széles körű közületi közösségi támogatás is. A műgyűjtők, a magán- vásárlók statisztikailag is elámítóan nagy forgalmat bonyolítottak le a műkereskedelemben, a kiállítóhelyiségekben, a műtermekben. A tárgyalkotó művészetek minden ágában, valahány műfajában százezrekre megyen azoknak a műtárgyaknak a száma, melyek közvetlen kapcsolatba kerültek a közönséggel, az emberekkel, hozzáértőkkel és tájékozatlanabbakkal egyaránt. A negyvenes évek végén az atomizáltan — egymást kiegészítve, sokszor egymás ellen fellépő — csoportok kényszerű egységbe tömörültek. Az ötve52