Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Emlékek, tanulságok
• Véső-paletta Emlékek, tanulságok KÉPZŐMŰVÉSZETÜNK NEGYVEN ÉVE Az egyetemes művészettörténelem arra tanít, hogy negyven esztendő a fejlődésben sok is, kevés is, pontosabban:: olykor viharos változásokat hoz, máskor különösebb fordulatok nélkül egyenletesen folyamatos alkotómunka közben telik el. Persze, ha alaposabb vizsgálódás méri fel egy-egy korszak viszonyait, közelnézetben — úgyszólván — mindkétféle mozgásra akad példa, az aranykor is lehet nyugodalmas, a közéleti zaklatottság hanyatlás idején is felverheti a csendet. S fordítva: inter arma is készültek már remekművek, de az is előfordult, hogy a tespedők világmegváltó fogadkozások közben se adták fel kényelmüket. Érdekes, hogy az elmúlt századok során a nehézkes hírközlés mellett is a bátor újítások olykor gyorsabban terjedtek el a művelt világban, mint manapság, a gyors információáradás korában. Sok függ a kulturális környezet állapotától, a társadalmi formák kialakulásának menetétől, a gazdasági meghatározottságok és a korszellemet tápláló eszmék kölcsönös egymásra- hatásának a mértékétől. E tekintetben hazánk elmúlt négy évtizedének a művelődéstörténete eleven tanulságokat tartogat az utókor számára. A második világháború romjai maguk alá temették az ezeréves magyar királyságot; a kortévesztő feudális csökevények eltűnése azért nem hagyott légüres teret maga után, mert a haladás hívei és progresszív törekvéseik már megteremtették a követhető hagyományok példatárát, előkészítették a talajt a korszerű művelődés kibontakozásához, a szinte áttekinthetetlen méretű történelmi földcsuszamlás páratlan lehetőséget kínált a hivatott tehetségek érvényesülésére. 1945-ben mindent legyűrő energiák szabadultak fel, melyek a reménytelennek látszó helyzeten is úrrá tudtak lenni. Ezért azután a féléves nehéz harcokban elpusztult ország nyomorúságos körülményei között szinte késedelem nélkül megmutatkoztak a művészeti közélet újjászületésének első jelei. Már az első kezdeményezések is azt tanúsították, hogy a kulturális tevékenység megélénkülése nem a múlt folytatásának a jegyében történt, hanem nagyon is új célokat követett, hiszen ami a Horthy-rendszer évtizedeiben, a fasizmus egyre kíméletlenebb térnyerése, a háborús készülődés idején, majd a hadüzenetek után értékes, értelmes műalkotás létrejött, az mindinkább háttérbe szorult, majd mindenestől katakombalétre kényszerült. A haza újjáépítésének a kezdetekor művelődésünk haladó szellemű képviselői ocsúdtak fel először kábulatukból, s bámulatos tettrekészséggel, találékonysággal szervezték meg a puszta létezés biztosítása mellett a szakmai munka minimális feltételeihez szükséges társadalmi aktivitást. Eleinte a Képzőművészek Szabad 50
