Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város
levél is jelzi, hogy a nagy király által adományozott szabadságjogok megerősítésre azért szorulnak, mert csak írott, erőtlen formulák voltak. 1541-ben Szulejmán szultán elfoglalta Budát. A súlyos hír megdöbbentett jobbágyot és polgárt, nemest és főurat egyaránt. Perényi Péter Sárospatakon Ferdinánd hűségében védelmi háborút kívánt szervezni 1542-ben, és Eger vára megerősítésén munkálkodott. Szulejmán 1543-as hadjárata alkalmából esett török fogságba Móré László, egész családjával. Törökországba távozott, ahol később, jellemének megfelelően, törökké lett. Heves megye, a Mátraalja 1544-ben került súlyos török veszedelembe. Hatvan várát Mohamed budai basa szinte kardcsapás nélkül foglalta el, mert Dancsy András és Pál várparancsnokok a basa közeledésének hírére felgyújtották az erősséget és Varkocs Tamás egri várkapitányhoz menekültek. Hatvanban bizonyos Dely Kurt parancsnoksága alatt török erősség szerveződött és a környék, Gyöngyös és a Mátra-vidék teljesen kiszolgáltatott, védtelen helyzetbe került. Azt, hogy milyen módon került városunk török függésbe, nem tudjuk. A meghódolás 1544—46. között történt. A vidék legnagyobb és leggazdagabb településeként, szultáni magánbirtokként, khász város lett. Ennek következtében némileg kedvezőbb helyzetbe került, török magán földesuraknak nem osztották ki, török lakosság nem telepedett meg benne. A város mind a szultáni adót, mind a magyar földesúri adót megfizette, s ezért bizonyos belső önállósággal rendelkezett, önkormányzata tovább működhetett. A mátrai falvak pedig vagy behódoltak a hatvani szandzsákság előtt, vállalva a súlyos adókat, vagy amennyiben a lakosok elmenekültek, a török felgyújtotta, felégette azokat. 1548-ra, Eger vára kivételével, már csaknem az egész megye hódoltsági területté vált. 1540-es keltezéssel a gyöngyösi ferences kolostorban őriztek egy kiáltványt, amely a hódoltság tényét fegyveres fenyegetéssel erőszakolja a kiszolgáltatott fal- vak-városok-erősségek népére. 1547-ben öt évre békét kötött a szultán, s ez a béke a hódoltság tényét véglegesítette. Az 1548. évi 24. törvénycikk kimondta, hogy a töröknek is adózó jobbágyok a királyi adónak csak a felét fizetik. A török hódoltság ténye tehát immár magyar országgyűlési törvényoikkelytbe is bekényszerült, és így közjogilag is ténnyé vált és az is maradt Gyöngyös esetében másfél századon keresztül. Zápolya öldöklő százada pusztításaival szomorú időszak városunk és vidékünk életében, súlyos bevezetés, vagy áthajlás a XIV—XV. századi fellendülés után,, a másfél százados hódoltsági viszonyokhoz. Gyöngyös 1546 után khász városként élt tovább a hódoltságban. A városbíró hajtatta be a török és magyar állami és földesúri adókat, amely bizony nem volt kevés. A vidék sajnos fokozatosan elnéptelenedett, a szpáhi birtokok népe egyre fogyott, az állandó zaklatásnak, harácsolásnak kitett jobbágyság nyugalmasabb élet után áhítozott, elhagyta régi lakhelyét). Sorra pusztásodtak el régi falvaik. Sok esetben fordult elő, hogy a hará- csot nem tudták megfizetni és a török beváltotta fenyegetését .felgyújtotta a falut. Máskor a hadak vonultakor vált üszkös romhalmazzá a falu vagy mezőváros. Gyöngyös is nagyon sokat szenvedett a hazánkra zúduló török veszedelemtől, de mindvégig lakott hely volt, sőt messze vidéken jó hírű, gazdag városnak számított. A földesurak közé 1570-ben iktatták be enyingi Török Ferencet, mint az Országh-javak örökösét. E birtok ismét asszonya ágon, 1606-ban Nyáry Pál javai lettek, a további örököse a Heller család, majd a Vámossy, Bossányi, Homonnay, Eszterházy és Ko- háry családok. A Losonczy családból származó nőörökös után jutott Forgách Zsigmond birtokhoz, majd e birtok vonalán 1590-ben zálogbirtokot nyert Rákóczy Zsigmond, ugyancsak ezekben az években kerültek a korábbi Báthory-birtakok a fejedelmi Rákóczy család birtokába. A Báthory-birtokok azonban 1603—-1624. között még per alatt álltak, s ezt a birtokot 1624-ben II. Ferdinánd Bethlen Gábornak adományozta. Ezt a birtokrészt, Gyöngyös negyedét és Benét, a fejedelem halála után fia, István, majd ennek fia, Péter örökölte. Az unoka halála után a birtokot II. Rákóczy György erdélyi fejedelem örökölte, illetve III. Ferdinánd e birtokrészt a családnak adta, ehhez csatlakozott 1632-ben a korábbi Perényi-rész- birtok is. Ilyenformán a Rákóczy család birtokrésze megnagyobbodván, a család a város jelentős földesurává vált. Gyöngyös város polgárai dicséretesen tartották a kapcsolatot az ekkor Fülek várába menekült magyar vármegyeszervezettel és megadták az adót a töröknek is. Munkálni, dolgozni, gyarapodni akartak a mostoha viszonyok ellenére. Az itteni birtokosok ragaszkodtak birtokaikhoz, hisz azok a hódoltsági más javakkal szemben, viszonylag virágzó birtokok, jövedelmező források voltak). A XVII. század elején sorra szerezték meg kiváltságaikat és biztonságuk védelmét megfogalmazó oltalomleveleiket. Már 1619-ben kapcsolatot kerestek Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel, ennek eredményeként, 1619. szeptember 4-én, Széchy György gömöri főispán megtiltotta katonáinak Gyöngyös dúlását. 1620-ban Bethlen Gábor a Dunán inneni főkapitányhoz, a szécsényi és füleki végvárakhoz intézett levelében megtiltja Gyöngyös dúlását, fosztogatását. 1620. április 10-én, Gács várából Forgách Zsigmond nádorispán fogalmazott oltalomlevelet, a királyi Magyarország részéről vette oltalmába a várost. 1622-ben ismét Bethlen Gábor vette védelmébe a gyöngyösieket, felhatalmazta őket, hogy a Gyöngyösön garázdálkodó katonákat megfékezzék és megbüntessék. 1623. decemlber 25-én, Rimaszombaton, ismét oltalomlevelet fogalmazott. Ezt olvashatjuk az oklevél soraiban: „Gábriel dei gratia etc. Gyöngyös városát, Heves vármegyében levőt, az mi kegyelmes oltalmunk alá, minden nemű majorságaival, szőleivel és marháival vevén. Hagyjuk serio parancsoljuk is minden rendbeli vitézlő hívünknek, hogy senki azon városra zászlóstul seregenként szállani, papjaikat religiókban háborgatni, rajtuk dúlni, prédálni, pusztítani és kóborlani, sem pedig őket élés adásra erőltetni ne merészeljen, mert ha 37
