Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város
valaki ez parancsolatunk ellen cselekszik, és bennünket felőle requirálni fognak, higgye bizonyosan, büntetésünket el nem kerüli.” Ezt az oklevelet, oltalomlevelet 1626-ban, a fejedelem újból megerősíti. Minden gyalog és lovas vitézlő rendeket szigorúan rendre utasít és Gyöngyös védelmét személyes ügyének tekinti. A XVII. század harmincas évei a kultúra, a művelődés igényei szempontjából is jelentős esemény hordozói. Forró György, Pázmány érsek provinciálisa, 1634-ben küldi gyöngyösi „tekintetes bíró uramék kívánságára” a városba a jezsuita rend 3 képzett tagját Nagyszombatból, és ezzel megalapítják a gyöngyösi vidéken és városban „felserkent ifjak nevelésére” a gimnáziumot). Az alapítólevél megfogalmazza a város művelődés iránti igényét és egyben kéri is a város tanácsát, hogy az odaküldött rendbeli tanárokra és az iskolára a városnak gondja legyen, s ebben az esetben később igény szerint még több rendbeli társat, tanárt is rendelkezésre bocsátanak. Az egykori piactéren, a nagytemplom mögött álló, régi épület, amely már a XIV. században iskolai oktatás céljait szolgálta, csakhamar helyet adott a gyöngyösi gimnáziumnak, ahol a város kézműves és kereskedő polgárainak, a város és a környék kisne- mes családainak gyermekei tanulhattak. E gimnázium ettől kezdve 350 éven át napjainkig, jelentéktelen, kisebb megszakításokkal, folyamatosan szolgálta az alapítólevélben megfogalmazott feladatot, nevelte, neveli és képezi a magasabb műveltség iránt igényes gyöngyösi és városkörnyéki ifjúságot. 1640 körül Gyöngyös városába a felvidéki megyékből egy kisebb, de a város életében jelentős szlovák csoport érkezett. A város elöljárósága számukra a falakon kívüli Szent Erzsébet-templomot jelölte ki, azt a templomot, amelyet ekkor már magtárnak használnak. A ferences barátok a protestáns szlovákokat csakhamar katolikus hitre térítették. A templomiban előbb szlovák nyelven, szlovák kántorok szolgálták a közösséget, de a csoport nemcsak vallást, nyelvet is változtatott, el- magyarosodott, és beleolvadt a város kisiparos társadalmába. 1648. október 30-a súlyos nap, fekete nap Gyöngyös történetében. Vadászi Pál füleki alkapitány Gyöngyösön ütött rajta az egri török aga csapatán, akiket beszorítottak a városházára. A középkori értékes oklevelek ekkor váltak a tűz martalékává. A XVII. század első kétharmada a protestánsok és katolikusok közti viták, vetélkedések, perek időszaka volt. Az új hit 'hívei a város iparos-kereskedő polgárai támaszkodtak elsősorban, a katolikusok a ferences rendben erős és felkészült vezetőkre találtak. A protestánsok birtoka volt a mai Szent Orbán-templom 1555-től 1688-ig. Majd ennek elvesztése után települtek a mai Arany János utcába és építették meg új templomukat. Az egyházközség, a templom és birtokperek értékes törökkori dkleveleit ma is őrzi). 1659-ben a város földesurai új statútumokat írtak elő a város számára. Szent György napján választhatták a bírót és a tanácsot egy évre, és szabályozták a hivatali teendőket. E szabályozás már jelzi a protestánsok vereségét, hiszen Gyöngyösön városi hivatalt csak katolikus vallású polgár viselhetett, rendelkeztek. Gyöngyös városa a XVII. század végén, az 1696 évi adóösszeírás szerint 308 nem nemesi háztartásból és 190 körüli adóköteles házból állott. A középkori belső városnak négy fő utcája volt, amely a piactérről, a mai Fő térről indult a négy égtáj felé. Pata felé vezetett a Tó (egyes források szerint Tót) utca, s ez az utca kelet felé a Benei utca volt, dél felé indult el a Piac térről a Csapó utca és ennek északra futó vonala volt a Solymosi utca. Az utcákra szűk közök torkollottak, s ezeken egymás hegyén-hátán épültek a szegényebb lakosok háznak alig nevezhető viskói, amelyek tűznek és járványnak egyaránt fészkei voltak. A négy utca végében nagy városkapu állott, a vám- házakkal. A kapuknál két-két őr teljesített szolgálatot és a védelmet és a vámszedés dolgát egyszerre látták el. A belső város fokozatosan bővült és már a város kerítésén kívül is épültek házak. A régi várost még most sem kerítették kőfalak, hanem árkok határolták, tövises, bozótos bokrokkal sűrűn benőve. 1683-ban és 1684-ben a város elöljárósága a törökökhöz még mindig csak a kapuk megerősítéséért folyamodott, a kőfalak még most sem épültek. Gyöngyösön és Benén a XVII. században (1650 körül) már jelentős számú iparost, szűrposztó csapót, kallómahnot molnárral, kőműveseket, ácsokat, kőfaragókat, mészárosokat, bognárokat és más iparosokat, nagyszámú kereskedő lakosságot tartottak számon, akik 1650 körül már céhekbe tömörültek és céhszabályzatot fogalmaztak, fogadtak el, szervezeti életet éltek. A század második felében (1650 körül) járt Gyöngyösön Evlija Cselebi török utazó, aki törökös túlzással egy forgalmas nagyvárosról ír, 1060 boltról, ezernél több műhelyről, 9000 szép kőházról, rózsaszín, fehér és zafír színű, sárga borokról áradozik, olyanokról, melyeknek a világon párja nincs. Dicséri a tejszerű édes pálinkát és a csinos gyöngyösi asszonyokat, lányokat). 1674-ben a város négy része porrá égett, lakói elszéledtek, majd 1679-ben pestis- járvány tizedelte a gyöngyösieket. 1685-ben Mercy, császári tábornok, a környék népére olyan súlyos sarcot vetett ki, hogy azok Gyöngyösre menekültek. A török hódoltság 1685-ben, Buda visszafoglalásával, ezen a vidéken is meggyengült és Eger visszavétele után, 1687-ben, Gyöngyös is felszabadult. Mindent együttvéve, 142 esztendőn keresztül hol enyhébb, hol súlyosabb, mindenképpen idegen érdekű nyomasztó terhet jelentett vidékünkön és városunkon is az oszmán hatalom. A gyöngyösiek élniakarása, szorgalma, városunkhoz való hűsége, az újjáépítésre mindig kész várostudata és alkalmazkodási készsége segített leküzdeni ezt a veszedelmes ellenséget, az elnyomó török hatalmat. Gyöngyös és vidéke sorsa a következő két évtizedben a Rákóczy-szabadságharccal kapcsolódott össze. A környéken folyt a falvak visszatelepítése. 1692-ben a kettős megyében 62 községet, 1697-ben 75 visszatelepített községet jegyeztek fel. A legnépesebb helységek Gyöngyös, Pata, Poroszló, Tiszanána, Tiszafüred és Sólymos voltak. A 38
