Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: Gyöngyösi diákok voltak
ebben eredeti és idegenből fordított műveket jelentetett meg. A figyelemre méltó színművek mellett hivatkoznunk kell Magyar titkok c. regényére is, erre a szatirikus életképsorozatra, amely saját korának, az akkori Pest—Budának a társadalmi viszonyait mutatja be. (Vele egyidőben jelenteti meg Kuthy Lajos, az ugyancsak Sue-hatást mutató Hazai rejtelmeket.) Ez volt az utolsó jelentősebb munkája. A negyvenes évek második fele, főként a forradalom és a szabadságharc ideje már nem Nagy Ignác világa: a reformer nem vált forradalmárrá. Egyébként is: ekkor már betegeskedett, a sok-sok munka, éjszakázás kikezdte egészségét. A kormány távozása után még a fővárosban maradt, csak a Pesti Hírlap betiltásakor menekült el maga is. A bukás után, 1849 novemberében, Hölgyfutár címmel szépirodalmi, társasélet, művészeti és divatlapot indított; ezzel akarta a magyar irodalmi életet újjáéleszteni, s bár néhány üldözött író műveit is közölte, aulikus nézetei miatt nem vált igazán népszerűvé. Szerkesztőjének ekkor már egyre kevesebb az egészsége, a témája és megfogyatkoztak olvasói is. Nagy Ignác rendkívül sokat dolgozott. Utolsó leheletéig írt és szerkesztett. Szinte dupla munkát végzett. Ez az oka, hogy bár csak negyvennégy évet élt, -már a termékeny Jókainál is többet alkotott. Persze, az is igaz, amire ugyancsak Mikszáth mutatott rá találóan: „Az íróasztal gyakran áll bosszút gazdáján, s mégpedig annál inkább, minél többet ül az mellette”. A mennyiség a minőség rovására ment. j. . Ám ha művei értékében nem is vetélkedhetnek a Jókaiéval vagy a Gyulaiéval, mindenképpen a második (legfeljebb a harmadik) vonalban van a helye. ❖ Az elmondottakhoz tegyük még hozzá: írásunk hőse csaknem húsz esztendeig igen népszerű író. S bár „rút volt, mint egy faun”, kortársai életvidám, barátkozó természetű, segítőkész embernek ismerték. Önzetlenül támogatta a pályakezdő toliforgatókat is. Feljegyezték róla, hogy amikor a Csigában, az írók akkori kedvenc tartózkodási helyén megjelent, „dugóknak szörnyű pattogása” jelezte ottlétét. — 1854. márc. 19-én, Pesten halt meg. Neve — munkásságának értékeit tekintve — emberi botlásai ellenére is, méltó az utókor emlékezetére. BERZE NAGY JÁNOS (1879—1946) Még nem is olyan rég, 1979-ben emlékeztünk meg Berze Nagy János születésének centenáriumáról. A nevezetes jubileum, valamint a nagy néprajztudósról elnevezett gyöngyösi gimnázium 350. évfordulója összegezésre, tiszteletadásra késztet bennünket. Ebből az alkalomból szólni illik a névadó életútjáról, munkásságáról, emberi és tudományos értékeiről is. Ha csak a halála óta megjelent posztumusz köteteit ismernénk, el is csodálkozhatnánk: ennyire futotta az erejéből? (Bár ez is óriási teljesítmény!' Teljes életművének biblográfiája azonban az Eg> néprajztudós műhelyéből (Berze Nagy János levélhagyatéka) című, nemrég megjelent kiadvány függelékében található. A szétszórtan heverő (vagy még kéziratban levő) cikkei, kisebb-nagyobb tanulmányai több kötetre rúgnak. Berze Nagy munkásságának számbavétele, kiadása éppen ezért sürgős kötelessége a magyar néprajztudománynak. Csak elismeréssel lehet szólni Baranya megye Tanácsáról, amiért az áldozatos munka oroszlánrészét már eddig is magára vállalta. Ugyancsak hálával gondolunk mindazokra a szervekre: tanácsokra, üzemekre, vállalatokra és intézményekre Heves megyében is, amelyek az utóbbi években a művek megjelentetése érdekében áldozatot vállaltak. Berze Nagy Jánost, aki a századfordulótól egészen a felszabadulásig kiemelkedő, úttörő jelentőségű munkát végzett a szellemi néprajz területén, a folklór munkásai is csak most kezdik megismerni igazán. A hálás utókor azonban máris tárgyilagosan ítélt és a szerény, halk szavú, fáradhatatlan tudósnak szobrot állított szülőfalujában, utcákat, iskolákat nevezett el róla. A Heves megyei Besenyőtelek községben született, 1879. augusztus 23-án. Apja — ugyancsak Berze Nagy János — földművelő pásztorember, édesanyja Koncz Borbála. Az elemi iskolát Besenyőtelken, Tiszasülyön és Egerben végezte, majd 1889 szeptemberében beiratkozott a gyöngyösi gimnáziumba, ahová 1896-ig járt. Gyöngyösön hat osztályt végzett, a hetediket ismét Egerben, a nyolcadikat Jászberényben. Itt is érettségizett, 1898- ban. Már középiskolás korában különös hatással volt rá a magyar néphagyomány. Ez az oka, hogy az alig tizennégy-tizenöt éves fiúcska előbb szülőfalujában, azután a környező községekben, majd Gyöngyösön és Szolnok megyében látott gyűjtőmunkához. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karára került. Sokat nélkülöző, szinte nyomorban élő diák volt, de buzgó hallgatója Katona Lajosnak, a nagy magyar folkloristának. Egyetemi indexének tanúsága szerint, Katonának Az aesopusi mese a középkorban és az újkorban, Összehasonlító irodalomtörténeti gyakorlatok, Bevezetés a nép- költészet összehasonlító vizsgálatába, valamint A magyar népmesék összehasonlító elemzése című kollégiumait hallgatta. A professzor — gyakori betegeskedése miatt — sokszor támaszkodott legkiválóbb tanítványára, Berze Nagy Jánosra: rábízta a magyar népmesék kutatásának, elemzésének és összehasonlító vizsgálatának a feladatát. A Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Kisfaludy Társaság megbízásából 1903-ban és 1904-ben Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, majd Borsod megyében végzett népnyelvi gyűjtőmunkát. Ennék eredményeképpen adta ki 1905-ben A Heves megyei nyelvjárás című tanulmányát, ugyanakkor a Magyar Tájszótár számára is gyűjtött nyelvjárási anyagot. A palóc nyelvjárás első megbízható és tudományos felvázolása, rendszerezése neki köszönhető, s munkáit ma, a nyelvatlaszkutatás korában is haszonnal forgathatjuk|. Szülő26
