Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: Gyöngyösi diákok voltak
földjétől budapesti évei alatt sem szakadt el. 1905- ben avatták bölcsészdoktorrá. Állást ezután a tanügyigazgatásnál vállalt, és 1905-től 1939-ig, nyugdíjazásáig, tanfelügyelőként dolgozott. Működésének állomásai: Lugos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd és Pécs. Lelkiismeretes pedagógus, széles látókörű tanügyi tisztviselő, mindemellett állását szükséges kenyérkeresetnek tekintette igazi hivatása, a magyar néphagyományok gyűjtése és feldolgozása mellett. Katona Lajos halála után — mestere iránymutatása szerint — folytatta a megkezdett munkát. Fáradtságot nem ismerve, hangyaszorgalommal hódolt szíve igazi szerelmének, a népmesekutatásnak. Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című műve a Magyar Népköltési Gyűjtemény IX. köteteként jelent meg, s elsősorban a szülőföldjén gyűjtött meséket tartalmazza. Pécs környéki anyagát a Baranyai magyar néphagyományok című, háromkötetes gyűjteményében adta ki. Katona hatását különösen a Meseszótár (ebből csak töredék maradt meg) és a Magyar népmesetípusok című, kétkötetes posztumusz munkája mutatja, amely módszerét, a népmesék indítékainak rendszerbe foglalását, a tipizálást, valamint a rokon és más népek hagyományaival való ösz- szehasonlítását tekintve, világviszonylatban is egyedülálló. Ugyancsak halála után jelenhetett meg az Égigérő fa. Ez a mű a magyar hitregék problémáinak összefoglalása, az eurázsiai népek szellemi rokonságának bizonyítéka. Végül a Régi magyar népmesék a magyar nyelvterület peremvidékeinek (Székelyföld, csángóterület, Ugocsa, Zemplén, Vas megye) meséit foglalja magába, és még néhány Heves megyei népmesét is. Az utóbbi művek megjelentetésében különös szerepe van fiának, ifjabb dr. Berze Nagy Jánosnak, BAJZA JÓZSEF (1804—1858) Ho’l volt, hol nem voílit, volt a világon egy lite- rátor, aíki amellett, hogy verseket írt, irodalmi kritikát teremtett... Ez pedig valószínűtlennek tűnik. A költészetet ugyanis az érzelem melege táplálja, a kritikát meg a hideg értelem. Hogy lehet valaki költő és kritikus egy személyben? Lágy és kérlelhetetlen is? Mikszáth írja, hogy még az élettelen tárgyak között is csak egyszer látott olyan reszelőt, amely egyben harmonika is volt. Mindegy: Bajza József, írásunik főszereplője össze tudta egyeztetni a kettőt. Sőt, Barabás ránk maradt Baj- za-képe is mintha ezt a kettősséget példázná. Szelíd szem, enyhe mosoly, finom vonások — tagadhatatlanul a költészeté; sűrű,mefisztói szemöldök, bajusz és szakáll — tegyük fel: ez meg a polémiáé .. . Két, sőt több embernek a munkáját végezte: koaki állhatatos türelemmel, szorgalommal, erkölcsi és anyagi áldozatot sem kímélve gondozza a, hátrahagyott néprajzi anyagot. Felesége, Losonczy Emma tanítónő, odaadással támogatta férjét néprajzi gyűjtő- és feldolgozómunkájábap. Berze Nagy János 1946. április 6-án, Pécsett halt meg. Mint ember, végtelenül szerény volt. Közvetlen, tréfás egyéniségében az egyszerű emberek józan ítélőképessége nyilatkozott meg. A magyar népi kultúra értékeinek megmentése érdekében — akkor állami támogatás híján — nem riadt vissza a személyes áldozattól sem. Szakkönyveit, tudományos könyvtárát szűkös fizetéséből gyarapította. Ismerte és szerette adatközlőit: a gyöngyösi kapást éppúgy, mint a tiszai vagy az aldunai halászt.. . Számára a gyűjtőmunka nem terhet, hanem felüdülést jelentett. Az sem zavarta, hogy egyik-másik műve (legalábbis életében) nem jelenhetett meg. Jelentőségét mérlegelve megállapítható, hogy néprajzi munkássága alapján mind Magyarországon, mind külföldön nagyobb lendületet vett a népmesekutatás és -rendszerezés. Az, hogy nemzetközi szinten Magyarországot tartják a népmesekutatásban az egyik vezető országnak, az ő érdeme is. Tudományos eredményei még sokáig tanítani fogják a magyar néprajz- és nyelvjáráskutatás munkásait. Mesterének, Katona Lajosnak, egy rövid, kissé ironikus verse az ő életművét, törekvéseit is jellemzi: „Elég, ha én szántok-vetek, Oltogatok nyesegetek; Másra bízom az aratást, Másnak hagyom a szüretet... ” ra szellemi életének egyik irányítója, színházat igazgat, folyóiratot szerkeszt, esztétikai tanülmá- nyokát és világtörténelmet ír — egyszóval sokoldalú egyéniség. Tragédiája éppen az, hogy szétszórta, felaprózta magát. Nem alkotott eget-földet rengető műveket, de bátorságának, becsületességének, kiváló szervezőkészségének, — tehát társadalmi tevékenységének sókat köszönhet a magyar irodalomtörténet. * Krónikás hitelességgel sorolhatjuk életének főbb állomásait.... A Heves megyei Szűcsi községben született, 1804-ben. Apja, Bajza Mihály jó gazda, és korában szoikatlanul művelt ember. Ö adja fia kezébe a római történetírókat, szónokokat és költőket — sőt még írásra is buzdítja. A Bajza család igen népes, hatan vannak testvérek: Mihály, Antal, József, Lőrinc, János és Zsófia. A szülők az 27
