Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szecskó Károly: A mezőgazdaság és a falu Heves megyében
vagy annál nagyobb jövedelmet biztosítnak. (Például: Nagyréde, Abasár, Detk, Visonta, Hort). A felszabadulás után, illetve az elmúlt két évtizedben megyénkben is megváltozott a növény- termelés szerkezete. Az intenzív ágazatok fejlődésének következtében a belső arányok ezek javára tolódtak el. Ebben jelentős része volt a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítéseknek is. Az intenzív ágazatok térhódítása jellemző a szántóföldi művelésen belül is. Eiőlször a kenyér- és takarmányféléket vizsgáljuk. A búza vetésterülete a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva 1960-ig mintegy 31%-kal csökkent. Ez a tendencia néhány év kivételével azóta is tart. A csökkenés még nagyobb mértékben jellemző a rozsra. 197il-tő>l a rozs vetésterülete 100 hektár alá került. Az őszi árpa vetésterülete az 1967—72 közötti átmeneti növekedés után 1960-rtól napjainkig szintén csökkent. Ez jellemző a tavaszi árpára is. Nagy arányban, 1960-tól napjainkig majdnem egyiharmadára ősökként a burgonya vetésterülete. Az ipari növények közül a cukorrépa és a napraforgó termelése jelentősebb. Bár el kell mondanunk, hogy míg ezek vetésterülete országosan növekvő volt, addig ez megyénkről egyértelműen nem mondható el. Igaz, a cukorrépa vetésterülete a felszabadulás előttinek háromszorosa, de 1960 óta, néhány év kivételével csökkenő tendencia érvényesül. Ez nem vonatkozik a napraforgóra, amelynek vetésterülete emelkedő arányú. 1981-ben már 15 104 hektáron termelték ezt a növényt. Ez a szám 1960-ban még 1072 hektár volt. A hajdan híres hevési dohánytermesztés ma már nem jellemző. Bár a paradicsom vetésterülete a felszabadulás előttinek hatszorosa, a borsóé négyszerese, a zöldpaprikáé tízszerese, s még sem mondhatjuk el azt, hogy a vetésterület az 1960-as évektől egyenletesen növekedett. Mindhárom növény területe hullámzó növekedésű. Ez összefügg a termelők adott érdekeltségi rendszerével, amely az elmúlt húsz évben többször átalakult. A takarmányfélék vetésiterülete összeségében csökkent, de néhány növény területe növekedett. Csökkent a kukorica, a vöröshere, a takarmány- répa, az őszi és a tavaszi takarmánykeverék, növekedett a lucerna, a silókukorica, a csalamádé területe. Mint már korábban említettem, csökkent a rét és legelők területe is. A következőkben a fontosabb növények termésátlagát tekintem át. A búzá termésátlaga az elmúlt két évtized alatt több mint kétszeresére nőtt. 1978-ban és 1980-ban a termés hektáranként meghaladta a 40 q-át. Ebben jelentős része volt az alkalmazott agrotechnikai és agrokémiai eljárásoknak, valamint az intenzív búzafajták vetésének. A búza termésátlaga két évtized átlagában 24,9 q. A rozs termésátlaga szintén növekedett. Ez két évtized átlagában hektáronként 15,5 q. Növekedés volt az őszi árpa és a tavaszi árpa esetében is. Őszi árpából az átlag 40 q fölött volt. A távászi árpa esetében a két évtized átlaga 16,8 q volt. Ezen kívül megjegyzem, hogy 1971-től 25—33 q közötti átlagok váltakoztak. Burgonyából először 1966-ban értük el, illetve múltuk felül a 100 q-ás átlagot. 1978—1981 között ez az átlag mindig jóval 100 q fölött volt. A két évtized átlaga 74 q. A cukorrépa átlaga a két évtized során 255,7 q. Az átlag kisebb Csökkenésekkel állandóan növekedett. Először 1969-ben értük el a 300 q fölötti átlagot. Az utóbbi 10 év átlaga is így alakult. A napraforgó termésátlaga a két évtized során 11 q. 1976-tól 15 q átlagtermést értünk el. A paradicsom átlagtermése a két évtized alatt 216 q volt. Ugyanezen időszakban a zöldpaprika termésátlaga 114, a zöldborsóé 48,5, a dinnyéé 111 q, a kukoricáé 30,8, a lucernáé 33,6 q Volt. A termésátlagok alakulásának ismertetése után a fontosabb növények tonnában kifejezett termés- mennyiségét elemzem. Az 1976—80 közötti időszakban. háromszor annyi tonna búza termett, mint az 1981—40 közötti évek átlagában és két és félszer több, mint az 1960—65 közötti években. A rozs mennyisége állandóan csökkent, az 1976—80 közötti, átlagmennyiség dsak mintegy 1/8-a az 1960-as évek első fele átlagának. Az őszi árpa mennyisége az 1960—65 közötti ciklust követő egy évtizedben növekedett, majd 1976—86 között ismét csökkent. A tavaszi árpa esetében a csökkenés kisebb mértékű. A burgonya termésmennyisége 1931—65 között állandóan növekedett. Az 1931—40 közötti évek átlamennyiségének az 1960—65 közötti évek átlag- mennyisége majdnem ötszöröse. A burgonya átlagos mennyisége már 1960—65 között kisebb volt, mint 1951—-60 között. Az utóbbi másfél évtizedben a mennyiség állandóan csökkent. A termés az 1976—■ 80 közötti ciklusban fele volt az 1960—65 közötti évekének. Erdékes képet mutat a cukorrépa mennyiségének alakulása is. A felszabadulás után rohamosan növekedett a mennyiség. Az 1931—40 közötti évek átlaga még csak 31 548 tonna, az 1951—59 közötti években már 57 073 tonna. Az 1960—65 közötti ciklusban rekordátlag született, 111 450 tonna. 1966-tól napjainkig az ötévenkénti átlagtermések csökkentek. A termelt napraforgÓHmennyiség a felszabadulás előtt jelentéktelen volt. 1952—56 között már 11 352 tonna volt az átlag. Az 1966—70 közötti ciklustól a mennyiség fokozatosan csökkent. 1976—80 között azonban ugrásszerű növekedés figyelhető meg. A jelzett évek átlagmennyisége hétszerese volt az 1960—65 közötti éveknek. Kukoricából már a felszabadulás előtt sok termett. Az 1931—40 közötti években az átlagmeny- nyiíség 54 238 tonna volt. Az 1951—60 közötti évek átlagtermése elérte a 84 826 tonnát. A mennyiség ezt követően is tovább emelkedett, s 1970—1980 között meghaladta a 118 000 tonna átlagmennyiséget. Növekedett a lucerna mennyisége is. Az emelkedés 1960 és 80 között 4 éves ciklusonként mintegy 10 000 tonna A paradicsomnál szintén megfigyelhető az 5 évenkénti átlagmennyiség növekedés. Az 1976— 1980 közötti évek átlaga 15 000 tonnával volt több az I960—1965 közötti átlagnál. Nem véletlen, hogy 1970-ben 10,8, 1980-ban pedig 12,5%-át adtuk az ország paradicsom mennyiségének. A termelt zöldpaprika mennyisége a ciklusonként! csökkenés el32
