Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 1. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Sugár András: Tigrishőség Pekingben

szetű vacsorára vágynak, asztalt rendel, pazar, húszfogásos kínai vacsorát ad a tiszteletükre, és hipp-hopp, másnap már mehet is a kiutalásért.

A Kínai Népköztársaságban lakik a világ lakosságának egynegyede; a kínai mezőgazdaságban dolgozik a világ egész lakosságának egyhatoda. Ezért rendkívül érdekes volt számomra, hogyan él ma a kínai paraszt.

Tudtam jól, hogy évezredeken át nagyon kevés kellett az éhhalálhoz. Elég volt egy-két nagyobb esőzés vagy közepes aszály, s Kínában milliók haltak éhen. „Ha nálunk két napig esik, árvíz van, ha viszont két hétig nem esik, aszály pusztít” — olvastam valahol egy kínai paraszt siralmait. A forradalonj gyözeim« — 1949 —• óta eltelt több mint 30 év alatt is több éhínség pusztított a kínai falvakban. Súlyosan akadályozták a mezőgazdasági termelés fellendítését az ostoba szabályozók, az egyenlősdi rákfenéje, a ,,vas rizsescsésze” és a „nagy kondér” elmélete, amely azt súgja a parasztnak: teljesen mindegy, mikor és mennyit dolgozol, hiszen úgyis kapsz enni egy keveset, többet pedig amúgysem kaphatsz .. .

Márpedig tudnunk kell, hogy Kínában különösen sok múlik azon a bizonyos többleten, amit a paraszt szorgalma, földszeretete, anyagi érdekeltsége hozzáadhat a terméshez. Ez persze minden országra vonatkozik, de gondoljuk csak el, mekkora minőségi különbséget jelent, ha a kínai paraszt csak tessék-lássék végzi a dolgát vagy teljes odafigyeléssel munkálkodik. Miről is van szó? A kínai paraszt a nagyon szűkös parcellán szinte manikűröző, aprólékos munkát végez, guggolva halad a barázdák között, amikor ujjaival tépi ki szálanként a gazt; tavasszal a hideg vízben állva plántálja a rizst... A zöldséget pedig furcsa, eléggé -bűzös, kellemetlen és derékgyötrő módon trágyázza: otthon, a család fekáliájából és az állatok trágyájából, meg minél több vizeletből „kikeveri” a csöppet sem ízléses ..levest”, ezt kannába tölti, vállára vetett görbe tartófára akaszt két kannát, és az egészet kicipeli a veteményeskertbe vagy ültetvényre, ahol gondosan rálocsolja a növények tövére. Aztán hazamegy, és kezdődik az egész elölről.

Világos dolog, hogy ha nem eléggé érdekelt a termésben, akkor nagyon könnyű kihagyni egykét .munkafolyamatot, sőt: nagyon csábító is.

Talán ennek tudható be, hogy amint véget értek a „kulturális forradalom” és a maoista egyenlősdi őrültségei; amint Teng Hsziao-ping kiadta a jelszót, hogy a paraszt nyugodtan gazdagodjék, piacozzon, gyűjtsön és boldoguljon, azonnal két- szeresére-háromszorosára növekedett a termés és a paraszti jövedelem. Ma például nem korlátozók, hány malacot tarthat a paraszt a háztájiban, a portáján; nem firtatják, miiből tud építkezni... A terven felüli termésmennyiség helyenként ötven százalékban, helyenként teljes egészében a paraszté lehet. Tulajdonképpen a kommuna szó is kipusztulóban van; ezt a sajnálatosan kompromittált elnevezést kiszorítja az „ipari-agrár-kereske- delmi komplexum” vagy „egyesülés” kifejezés. Senki sem üldözi, ha az egyesülés melléküzemágakba kezd, s így próbál gazdagodni.. .

A faluban, ahol jártam, büszkén mondták, hogy nem kevés a „tízezres’ parasztcsalád, vagyis az olyan família, amelynek évi jövedelme eléri a tízezer jüant (körülbelül kétszázezer forint).

Bemehettem egy találomra kiválasztott parasztházba is. Volt villany, az udvarban vízvezeték is. A szobák nagyon tiszták, a falakon — akárcsak a világ legtöbb paraszti hajlékában — eléggé gics- cses képek, de csodák-csodája: sehol egy politikai tartalmú kép vagy plakát. Sehol egy Mao-oltár (azelőtt mindenütt kötelező volt.. .). A paraszt- ház legfőbb dísze a rádió, a tévé és a varrógép. Mindenütt van termosz, a kínaiak nem isznak for- ralatlan vizet. Ha nincs tea, forró vizet isznak — ezt hívják „fehér teának” —, de persze, manapság mindenütt van tea.

Az én paraszti családomnál a falon egy tigris óriási képe, mellett két oldalt gyönyörű kínai írásjelek. Mit jelent a szöveg?

Lefordítják:

— A tigris bőgése betölti a völgyet, de csak egy piHanatra. A patak halk csörgése viszont áHandó és tartós.

Kell-e ehhez külön értelmezés?

Hát nem világos?

Egykék nemzedéke

A gazdagodó kínai falu legnagyobb problémája ma az „egyke”. Kormányintézkedések, propaganda- és büntetőikampányok mind-mind arra irányulnak, hogy az ezredforduló idején mindössze 1200 millió legyen Kína lakosságának száma, ne több. Ma egymilliárd fölött vannak, s félő, hogy elszabadul a népszaporulat.

Mert hát, tudnunk keU, hogy Kínában még nincs paraszti nyugdíjrendszer. Ha valaki azt akarja, hogy öreg napjaira gondoskodjanak róla, igyekszik minél több gyermeket a világra hozni. És elsősorban fiút, mert a lány a népi hagyományok szerint férjhezmenetelkor elköltözik hazulról, a szó szoros értelmében „férjhez megy”, míg a fiúgyermek magához veszi feleségét, ott fognak megszületni az unokák is, tehát az öregekre nemcsak a fiúi támogatás, hanem a nagyszülői örömök is várnak;

Konfuciusz (Kung Fu-ce), a nagy kínai bölcselő és életfilozófus híres mondása szerint szégyen az, ha valaki úgy hal meg, hogy nem hagy fiúörököst maga után. Ez annyira törvény a kínai emberek számára, hogy még a pekingi császári udvar egykori eunuohjai is — amint a népköztársaságban civil életet kezdtek — fiúgyermeket fogadtak örökbe, nehogy fiúörökös nélkül kelljen meghalniuk.

A mostani születéskorlátozó intézkedések egyetlen gyermeket „engedélyeznek” egy-egy kínai családnak. Igen ám, de mi van, ha az „egyke” történetesen nem fiúnak születik? Akkor sem lehet szó második gyermekről, hacsak nem akar a házaspár dacolni a hatalom gazdasági és politikai korlátozó szankcióival. Láttam a televízióban egy kínai játékfilmet, amelyben a falusi anya boldogan készülődik a szülésre, házában ajándékokat hozó rokonok, ismerősök sereglenek össze, majd végre felsír a kis jövevény, és mindenki szomorúan el- oldalog, gratuálció nélkül otthagyva ajándékát, a

56