Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gobbi Hilda: Közben, Nemes Péter: Ismerkedés a csövesek világával, Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete
Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete Bornemissza Gergelyt mindenki az Egri Csillagokból ismeri. A jeles ifjúsági regény legszimpatikusabb hőse oroszlánrészt vállalt a pogány törökök felett aratott győzelemben. Napjainkban mindenképpen kényelmes vállalkozásnak tűnik a neves történelmi személyiségről írni: pozitív hős, élete egybefonódott a végvári harcokkal, csupa dicsőség és fény övezi emlékét. Sokak szerint viszont fölösleges sorsa után kutatni, hiszen annak legérdekesebb részletei már ismertek Gárdonyi révén. Az így gondolkozók azonban nem veszik azt figyelembe, hogy az „egri remete” nem históriai tanulmányt, hanem nevelő, szórakoztató művet kívánt alkotni. Sugár István Bornemissza Gergely deák élete című könyve azokat igazolja, akik érdemesnek találják arra a hajdani egri vitézt, hogy önálló kötetben állítsanak neki emléket. Már csak azért is, mert mint e műből kiderült, harcait, házasságát, halálának körülményeit pontatlanul tudjuk, vagy nem is hallottunk róla. Igaz, a tudományos alapossággal elkészített életrajzból az is kitűnik, hogy a gyalogosok kapitányának származását a kutató sem tudja teljes mértékben felfedni: sok még a fehér folt, különösen nemesi előnevét illetően. A rendelkezésre álló források alapján a szerző feltételezésekre kénytelen hagyatkozni például abban is, hogy hány gyermek maradt hátra halála után. A hős felnőttkorának azonban szinte valamennyi fontosabb — a közérdeklődésére számottartó — epizódjára fény derül. Arra is, hogy már az ostrom előtt vezető tisztséget viselt Magyarországon, s a közfelfogással ellentétben felesége nem Czeczey Éva volt. Főhadnagyként valóban a külső vár védelmét irányította, s tűzszerszámai — bár a hatalmas tüzes kerékről nem esik szó — nagy szerepet játszottak az ellenség feltartóztatásában. A diadal után az önként távozó Dobótól veszi át a parancsnokságot, s a török cselvetésének esik áldozatul: 1555-ben, Konstantinápolyban Ahmed pasa juttatta akasztófára, hogy bosszút álljon a fő vezérlete alatt elkövetett csúfos egri kudarcért. Sugár elsősorban a hazai és a bécsi levéltárakban fellelhető okmányokat elemezte, hogy minél pontosabban állítsa azokból össze Bornemissza képét. Munkájának értékét mindenképpen emeli, hogy olyan területet választott feldolgozásra, amely nagyrészt ismeretlennek számított mindeddig. Teljes bizonyossággal tárja fel, hogy Gergely nem egy pécsi kovácsmester utóda, s a rendelkezésre álló anyagból arra is választ keres, hogy kik lehettek annak ősei, rokonai. Sikertelenül. Mégis: feltevései közül valamelyik bizonyára közel áll az igazsághoz, és ez szabja meg e témában a jövő kutatási irányát. Elsősorban a történettudománnyal mélyebben foglalkozóknak készült ez az egri Dobó István Vármúzeum által kiadott, Studia Agriensia sorozatban megjelent munka. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nagyon sok táblázat, statisztikai adat kapott benne helyet. Néhány esetben fölöslegesen, mert az, hogy Gersei Pethő Gáspár vagy Zolthay István huszárszázadában ki hány lóval rendelkezett, még talán a legvérmesebb történésznek sem tartogat magvas tanulságokat. Ugyanez mondható el a lovastisztek szolgálat idejének: vagy a vár helyreállításán fáradozó magyar és dlasz építők nevének részletes felsorolásáról is. Rövidebbre fogott, jobban szelektált és kimondottan Bornemissza életéhez kötődő életrajzot minden bizonnyal nagyobb örömmel fogadtak volna az átlagolvasók. Ez a mű — melynek tudományos értékei vitathatatlanok — minden bizonnyal közrejátszik abban, hogy egyszer mindenkihez szóló, a valóságot még teljesebben bemutató Bornemissza életrajz szülessen. Homa János 91
