Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szabó Péter: Majd, ha a kofák is a színházról pletykálnak...
Ha Magyarországon létezne naprakész színházi lexikon, neve alatt ehhez hasonló állna: „Született 1951-ben. Budapesten nőtt fel. Jogi egyetemet végzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán megszerezte a rendezői diplomát. Azon nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai az amatőr színjátszó mozgalom virágkorában eszméltek, s ez pályájukat meghatározta. Először a Pécsi Nemzeti Színházhoz került, ahonnan két év után Törő esik Mari hívására Győrbe szerződött. A rába-parti város színpadán előző sikereit felülmúlva került a szakmai érdeklődés középpontjába. Miskolcon két éve dolgozik. Jelentősebb rendezései: Déry Tibor: Óriáscsecsemő, Franz Kaffka: Per, Nádas Péter: Takarítás, Bohumil Hrábal: Bambini de Prága 1947, James Joyce:: Ulysses-Penelope, Shakespeare: Rómeó és Júlia. A jól értesültek még annyit tennének hozzá: ő lesz az önálló egri színház művészeti igazgatója. — Milyennek képzel el egy jó színházat? — kérdezem a próba végeztével. — Fórumnak! Olyan műhelynek, amelyben nincs tisztán elkülönülve az alkotó és a közönség, hanem mindnyájan egy átmeneti kategóriába tartoznak. Összejönnek a gondolkodni vágyó emberek, nemcsak azért, hogy egy előadást megnézzenek, hanem, hogy annak ürügyén vitatkozzanak estéről estére. Egy jó színháznak össze kell fognia a szellemi erőket. Nemcsak az értelmiségre gondolok, hanem a közönség széles rétegeire. Azt hiszem, akkor él egy ilyen intézmény, amikor a városban sikk eljátszani a bennfentes szerepét, amikor a kocsmákban, a fodrásznál, a piacon róla pletykálnak. Ehhez nyilván az kell, hogy a közönséghez, s a közönségről szóljon megfelelő nyelven és igazul. Ha az emberek valami belső űrt éreznek, akkor oda betérve feltöltődjenek. — Miként tudja nálunk megvalósítani ezt az eszményt, úgy, hogy nincs önálló társulat? — Nem bánom, hogy nincs még társulat, mert így nem kell rögtön belevágni a dolgok közepébe. Jó színházat képtelenség előkészítés nélkül létrehozni. Ha máris „nagyüzemként” indulnánk, az olyan volna, mint a lutri. Lehet, hogy sikerünk lenne, de valószínűbb, hogy veszítenénk. Nem ismerjük a közönség igényét. Azt sem sejtjük, milyen nagy az érdeklődők tábora. Rengeteg teendő vár még rám. Magyarországon a legragyogóbb rendezői elképzelések kerülnek süllyesztőbe azért, mert nincs a közelben asztalos, és a lakatos felmondott. Ez a technikai háttér. A társadalmi kapcsolatok legalább ilyen fontosak. Főleg a nem hivatalos kötődések, melyek nélkül jó propaganda sem létezik. A falragasz, az újsághirdetés ma már kevés. A színházról az emberek csak azt hiszik el, amit X mondott Z-nek, aki személyesen Y-tól hallotta a művészklubban, hogy... Szükségünk van olyan barátokra, akik személyes vonzerejükkel híveket szereznek maguknak s nekünk. — Egerbe úgy indul, mint egy teljesen ismeretlen területre. Mérlegelte, mire számíthat? — Még Pécsett dolgoztam, amikor két rendezésemmel szerepeltünk a Gárdonyi Géza Színházban. Kaffka Perét és Déry Óriáscsecsemőjét mutattuk be. Nagyon kellemes emlékeim ezek. Sikert aratott mindkét darab. Ezen kívül. ..? Több jogász évfolyamtársam lett itt ügyvéd. Végighallgattam hivatalos és nem hivatalos beszámolókat, de mindez együtt kevés. Nem ismerem az igényeket, de azt hiszem, senki sem. Majdnem két évtized telt el úgy, hogy a városnak nem volt színháza. Űjat kell teremteni. Jó, hogy él még a régi emléke, ám nem lehet onnan folytatni, ahol abbamaradt. Nagy dolog, hogy nem felső rendeletre nyílt önálló színház, hanem az egriek „harcolták ki” létét. 72
