Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Pécsi István: Négyszemközt Gobbi Hildával

a I levesi Szemle vendége Vallomás a színházról... Négyszemközt Gobbi Hildával Nevét milliók ismerik, azok is becsülik, szeretik, akik kevés szállal kötőd­nek Thália tündökletes világához. Bármihez kezdett a jobbítás szenvedélyétől sarkallva tette. A Csúcsra jutott fél, de nem pihenni, hanem erőt gyűjteni, a még magasabb ormok meghódításához. Az ezerarcú jelző esetében teljesen indokolt, mert — hogy csak egy példát említsek — a tévénézők széles tábora előtt igazolta — méghozzá számtalan­szor —: jellegtelen szerepeket is az Élet ízeivel babonáz sokszínűségükkel elkápráztató alakokká, olyan figurákká, amelyek tovább munkálnak ben­nünk. Hangja minden árnyalatot felvillant, segítségével megmintázza a lélek leg­mélyebb rezdüléseit, mimikája irigylendőén eredeti, utánozhatatlan, kézjáté- káról tanulmányokat lehetne írni. Vonzó egyértelműen közéleti hangoltsága, pályatársai iránti felelősség- érzete, s az, hogy az idén megjelent Közben. .. című általános elismerést ara­tott könyvét is az emlékezés, a tanúságtétel, a nagy elődök előtti főhajtás indítéka sugallta, s nem valamiféle — manapság igen divatos — írói ön­mutogatás... Akaratlanul is elképzeltem a találkozást. Nem tartottam önhozsannázástól, hangzatos kinyilatkoztatásoktól, fontoskodva megfogalmazott, pózokkal émelyített hitvallástól, a több órás diskurzus mégis felülmúlta legvérmesebb reményeimet. Személyiségének markáns jegyeit mentem kutatni, az ember és a művész harmóniájának rejtélyei izgattak. Annál is inkább, mert a sikerlista esetében nem újdonság, majd mindenki tud róla, tapsolt neki. Ezen az aranyló őszi délutánon mintha megsejtette volna miért kopog­tattam. .. A tágas, a lakályos, a legkisebb hivalkodást is mellőző, az egyéni, a csi­szolt ízlésre utaló berendezés a meghittség légkörét sugározta. Szeretett madarai csiviteltek, két játékos kutyája Pisti és Peti körbeugrándoztak ben­nünket, örvendezve annak, hogy „fotómodellként” is megállják a helyüket. Köröskörül gonddal összeválogatott, olvasottságról árulkodó könyvekkel megrakott polcok. Megannyi adalék ahhoz, hogy legmaradandóbb hobbija — egyébként ma is az — a hangulatos otthon teremtése. Ügyetlenkedünk a magnókkal, az egyik a másik után mondja fel a szolgá­latot, többek között az általa felkínált is. Mindezen nemcsak derül — jó néhányan méltatlankodnának —, hanem igyekszik segíteni. Végül is abban állapodunk meg, hogy egyikünknek sem a legmagvasabb erénye a techni­kai jártasság. Ráérez a zavartságra, rögvest feloldja. Kávéval, ízes, frissen sült sós pogá­csával kínál, s aztán sorsának stációira irányítja a figyelmet. Olyan köny­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom