Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Gogol kelet-, közép-európai recepciójáról
és leönti ruháját. Jó melegen add föl az ételit, s töltsd meg poharát. Mikor vecsernyére harangoznak, vezesd le a templomba, este sohase feküdjél le addig, míg ő le nem fekszik. Ha beteg talál lenni, mindjárt fogass be, s azt az öreg orvost hívasd, mást a világért se...” Gyulai regényében a recepció jelensége természetesen jóval több az efféle példáknál és összetettebb. Idő híján ezúttal mindössze egyetlen, de alapvető, az egész regény szerkezetét meghatározó momentumra kívánunk utalni. Úgy tűnik: Gyulait a cselekmény struktúrájának felépítésekor is a Gogol-szöveg inspirálta. Gogol Kisoroszország „régimódi földesurainak” bemutatásával, a kisorosz földbirtokos nemesség patriarchális életvitelének, szokásainak leírásával exponálja az elbeszélés cselekményét. Általános képet rajzol erről a világról, majd fokozatosan szűkítve a mű téralakzatait, előbb az orosz falu, majd az orosz udvarház, pontosabban egy konkrét udvarház életvitelének és pusztulásának tüzetes rajzát adja. A Gyulai regényben ennek a fordítottja történik — ugyanazzal a feszes szerkesztéssel, amit a Gogol-műben tapasztalunk. Radnóthy Elek pusztuló udvarházának leírása után kapunk általánosabb képet a letűnő nemesi világról — olymódon, hogy a regénybeli történés folyamatát szüntelen átszövik az orosz szerző stílusára emlékeztető futamok s az orosz életet asszociáló hangulati elemek. Az ellentétezésnek azonban ez csupán az egyik eszköze. A Gogol-elbeszélés cselekményének jelen idejű indítása után a múlt megidézése következik, Gyulainál, a narrációs forma következetes alkalmazása révén, a múlt rajzát kapjuk mindvégig, de ez a múltidejűség a régmúltból a közelmúltig ível. Gogol: JELEN > MÜLT (Általános) (Konkrét) Gyulai: RÉGMÚLT > KÖZELMÚLT | JELEN I RÉGEBBI MÚLT (VISSZATEKINTŐ FORMA) A struktúrának ez a szervessége, a részletek konkrét recipilásának ténye — úgy hisszük — megerősíti Barta János ama megállapítását, amely szerint Gyulai regényében „Gogolra vall az erősen markírozott központi alak, s az a különös, az elmúlásból származó szatirikus-lírai hangulat, amely a Gyulaiművön ott lebeg.” Ez a hatás-szövevény, azaz a Gogol-mű élményszerű befogadása éppúgy nem csorbítja az Udvarház esztétikai értékrendjét, irodalom- történeti jelentőségét, mint ahogy a szlovák Jesensky és Kukucin, avagy a szlovén Cankar s az itt és most nem tárgyalt szerb Milovan Glisic és Stevan Sremac művészetét sem. .. ÉS MINDEZ A RECEPCIÓ-KÉRDÉST ILLETŐ RÖVID KONKLÚZIÓ IS LEHET. Lökös István 62
