Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Gogol kelet-, közép-európai recepciójáról

Hasonló példával találkozunk Ivan Cankar életművében. Az 1899-ből való, Egy ember, aki elvesztette a meggyőződését c. elbeszélés ténykapcsolata is nyilvánvaló. Már a cím alapján következtetni tudunk az inspiráló Gogol- műre: Az orr c. elbeszélés hőse orrát, a Cankar teremtette figura meggyőződését veszítette el. Az orra elvesztése miatt sopánkodó Kovaljov alábbi siráma parafrázisszerűen tér vissza a Cankar-hős, Mrmolja szavaiban. „Istenem, Istenem! — mondja — Kovaljov — Miért szakadt rám ez a balszerencse? — Ha a kezem vagy a lábam hiányozna — még mindig jobb lenne. Ha fülem nem volna, az rossz lenne, de mégis elviselhetőbb; az orrtalan ember azonban tudja az ördög micsoda: madár is, meg nem is, polgár is, meg nem is...” És ugyanez a gondolatsor Cankar hősének, Mrmoljának monológjában: „Kéz nélkül, szem nélkül még meg lehetne lenni; igen, sőt orr nélkül is lehetne létezni. . . De ha az embernek meggyőződése nincs, akkor csak test nélküli árnyék, tartalom nélküli könyv...”

Az idézett Jesensky-, Kukucin- és Cankar-szemelvények tüzetesebb vizsgálata arról győzhet meg bennünket, hogy a recepciós jelenségek több változatával is kell számolnunk. A „kettőzött vonalú leírás” recipiálásán túl ui. érzékelnünk kell e szemelvényekben a parafrázis-jelleget; a Jesensky-, valamint a Cankar-idézet esetében a konkrét Gogol-uftalások az allúzió változatait testesítik meg. (Kukucinnál az Iván Nyikiforovicsra, Cankárnál pedig az elveszített orr-ra utaló mondat.)

És ezek után nézzük a magyar példát. A Régimódi földesurak c. Gogol- elbeszélés és az Egy régi udvarház utolsó gazdája c. Gyulai-regény közötti egyezések tényét már több ízben konstatálta irodalomtörténetírásunk. Papp Éerenc, György Lajos, Barta János, Komlós Aladár egyetértenek abban, hogy Gyulai az ötvenes években, tehát az Udvarház megírásának évtizedében — bár „független és erős íróegyéniség volt” — Gogol vonzáskörében alkotott. S nem is csak az Udvarház példáját szokás emlegetni, hanem Az első magyar komikus c. életképet is, amelyben A köpönyeg c. novella inspirativ szerepét okkal vélik felfedezni. Bennünket — eddigi példáink nyomán — elsősorban az Udvarház érdekelhet, ebben találni ui. a Gogol—Jesensky—Kukucin, illetve Gogol—Cankar párhuzamokkal rokonítható részeket.

Az egyre jobban elgyámoltalanodó, a lassú sorvadás állapotában vegetáló s már minden iránt közönyös Radnóthy állapotrajzában Gyulai láthatóan a Gogol-elbeszélést vette mintául. Ezt példázza — sok egyéb mellett — Radnóthy huszárjának, a szolgából baráttá lett István halála körülményeinek leírása. A Gogol-elbeszélés Pulherija Ivanovnája is, István is szinte testamentumként hagyja meg Javdohának, illetve a kis Mányinak, hogyan gondoskodjanak a gyámolításra szoruló Afanaszij Ivanovicsról, illetve Radnóthy- ról. „Ide figyelj Javdoha... — mondja a halálát közel érző Pulherija Ivanovna a kulcsárnőnek — halálom után úgy vigyázz gazdádra, úgy óvjad, mint a szemed világát, mint édes gyermekedet. Ügyelj, hogy a konyhában azt főzzék, amit ő szeret. Mindig tiszta fehérneműt és ruhát adj rá. Ha vendégek jönnek, illendően fogadja őket, mert most is gyakran elfelejti, mikor van hétköznap és mikor van ünnep.”

István a kis Mányinak ekképpen hagyja meg, hogyan gondoskodjék elte- hetetlenedett gazdájáról: „.. .neked hagyom mindenemet, csak viseld gondját a méltóságos úrnak. Reggel ne költsd föl jókor, ügyelj, hogy legyen mindig tiszta inge, varrd föl reá a hiányzó gombot, mert különben nagyon megharagszik. Sohase erőltess reá új ruhát, de mindig takarítsd ki a régit, s varrd meg, ahol elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendőt, mert elfeledkezik róla,

61