Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Gogol kelet-, közép-európai recepciójáról
és Jankó Jesensky egy-egy műve és a Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Ivan Nyikiforoviccsal c. Gogol-elbeszélés közötti ténykapcsolatokat. A Gogol- mű alábbi részletének pendantját könnyű felismerni Kukucin Baldo és társa (Baldo et corny) és Jesensky Gombák (Hriby) c. elbeszélésében: . .Iván Ivánovicsnak megvan az a nem mindennapi tehetsége, hogy rendkívül kellemesen tud beszélni... Iván Nyikiforovics éppen ellenkezőleg, jobbadán hallgat. . . Iván Ivánovics szikár és magas; Iván Nyikiforovics kissé alacsonyabb, de széliében annál terebélyesebb. Iván Ivánovicsnak olyan a feje, mint a gyökerével lefelé csüngő retek; Iván Nyikiforovics feje viszont olyan, mint a gyökerével felfelé álló retek. .. Iván Ivánovics hetenként kétszer beretválkozik, Iván Nyikiforovics pedig egyszer egy héten. . . Iván Ivánovicsnak nagy, kifejező, dohányszínű szeme van. . . Iván Nyikiforicsnak apró sárgás szeme van...” stb. Kukucin: „.. .Sor Zakarija alacsony és kövér szép tokával... és hatalmas tarkóval, melyen akár a tornyunk is állhatna...” ,,Sor Pave magas és vézna.” „Sor Zakarija nyáron borzalmasan izzad, ezért állandóan az árnyas helyeket keresi. . „Hogy állandóan nem mosakszik mint Iván Nyikiforovics, az csak azért van, mert a városkában nincs kút, takarékoskodni kell a vízzel.” „Sor Pave sohasem izzad...” „Sor Zakarija keveset beszél, ezért — úgy gondolom — sokat gondolkodik. Amit mond, azt rögtön nyomtathatod, bár állandóan közbeszólna a cenzúra: megfontoltan szól, bár néha túl ízesen.” „Ugyanakkor Sor Pave — ahogy mondják — nem fukarkodik a szóval...” „Sor Zakarija csak télen élénkebb, amikor kemény viharok tombolnak...” „Sor Pave télen nehéz, rövid kabátba burkolózik.” Jesensky: „. . .Ha a tanító úr három ujját emelte üdvözlésképpen a kalapja karimájához, a tisztelendő úr két ujjal viszonozta a köszönést... Az ilyen üdvözlések alkalmával a tisztelendő úr általában csak az egyik szemével szokott hunyorítani, a tanító viszont mind a kettővel. S közben a pap azt gondolta: »A látásodat sem bírom«, a tanító meg ezt: »Rád se néznék többé«... Miközben a pap így elmélkedett: »De nagy kedvem lenne elagyabulálni«, a tanító fejében ez járt: »Lépnél csak közelebb« Pedig akár a legjobb barátok is lehettek volna, ha másért nem, hát az életkoruk miatt. A pap ötvenéves volt, a tanító negyvenkilenc. Az alakjuknál fogva is kedvelhették volna egymást. Mindkettő alacsony volt és kövér, s szinte hajszálra egyformán kopaszodtak... Ám ha az alakjuk miatt nem, akkor legalább a nevük miatt rokonszenvezhettek volna egymással. Az egyiket Vörösnek (Cerven), a másikat Fehérnek (Bielik) hívták, és mind a kettő János volt (Ján), azzal a kis különbséggel, hogy a papot János apostol, a tanítót pedig Keresztelő János után nevezték így- • •” Az idézetekből, valamint a három mű zárt szerkezetiségéből kiindulva Durisin okkal jutott arra a meggyőződésre, hogy a Gogol-műből átvett, ún. „kettőzött vonalú leírás”, amely a szereplők jellemzésénél és az elbeszélés egész kompozíciós struktúrájában egyaránt érvényre jut, a Jesensky-, illetve a Kukucin-mű szerkezeti erősségét s ezen keresztül esztétikai értékeit, s effektusait fokozta. Nemcsak az alakok hasonlósága érdekes tehát, hanem a Gogol-elbeszélés egész kompozíciójának inspirativ szerepe is. 60
